Kávbojok: John Blood Fiai I.rész - vélemények

Ugrás a műre


Norton
Felhasználó
2011.05.19 19:15
483 vélemény
Kedves Zspider!

Elolvastam a Kávbojok című novelládat, és jól induló történetnek tűnik. Mivel kérted a fórumban, hogy ha lehet, mondjuk el az esetleges hibákat, veszem rá a bátorságot és megpróbálok eleget tenni ennek. Előre bocsájtom, ezek csak észrevételek. Nem vagyok kritikus, szakértő vagy ilyesmi, csak arra hívom fel a figyelmedet, ami olvasóként zavaró volt a számomra. (És most nem akarom a pozitívumokat is felsorolni, mert nem ez volt a feladat.)
A legelső hiba, hogy gyakran belebotlottam (többek között) a „fiú” és a „fiúk” szavak ismétlésébe, ami elvonta a figyelmemet a történetről. A szóismétlés egy klasszikus hiba - velem is igen gyakran előfordul.
A te esetedben ezt talán úgy lehetne kiküszöbölni, hogy a három karakter valamelyikének a nevét használnád, és felváltva beszéltetnéd őket. Tehát nem a „legkisebb” fiú szól, hanem például Zoltán. Vagy megpróbálhatsz szinonima szavakat használni, esetleg egyszerűen csak elhagyni az alanyt, ha úgy is érthető, hogy ki beszél vagy cselekszik.
Előfordulnak „képzavarok” is néha. Itt van például ez a mondat:
„A nyitott ajtón a fény megvilágította az arcát, ami beesett és szürke volt.”
Ez valószínűleg kapkodás miatt sikerülhetett ilyen furcsára. Ezt ne vedd most kötekedésnek, de én így írtam volna inkább:
A nyitott ajtón beszűrődő fény megvilágította a beesett, szürke arcát.
A te mondatodból kimaradt a „beszűrődő” szó, ráadásul „ami” szót el is lehetett volna hagyni, annál is inkább, mert az „ami” és az „amely” különböző mondatszerkezetekben szerepel.
Ezt az okosságot nekem is más mondta el:
Az „amely” egy konkrét, meghatározott dologra (de nem személyre) vonatkozik - például „arcra”, mert ez egy egyértelműen elképzelhető, konkrét dolog. Az „ami” viszont egy meghatározhatatlan dologra vagy állításra vonatkozik. Például „lényeg”, vagy „ilyesmi”.
A hibáidra vonatkozóan pedig az a lényeg, hogy minél kevesebb legyen a szóismétlés, és igyekezz konkrétan, jól érthetően (képzavartól mentesen) fogalmazni. Ehhez pedig arra van szükség, hogy minél többször visszaolvasd, amit leírsz - akár tízszer, hogyha kell - ez bizony türelemjáték.
Ezt az okosságot is mástól hallottam:
Egy történet megírása a munkának a legkönnyebb része. Aztán jön az „utómunkálat”, ami sokkal nehezebb feladatot jelent, és ezzel még a legnagyobbak is így vannak.
Én mindössze két típushibára hívtam fel a figyelmedet, ám ha ezek gyakorta fordulnak elő, nagyon lerontják az írásod élvezhetőségét. Felesleges mindet ilyen hibát végigmutogatnom, mert úgyis magadtól kell őket észrevenned. Remélem, tudtam kicsit segíteni. Mellesleg kíváncsi vagyok a fojtatásra, mert ígéretes a történet!
:-)

Előző oldal