Elf vérrel, holdezüsttel

Fantasy / Könyvajánló (4567 katt) Ida
  2010.08.31.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/7 számában.

Egy novelláskötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, melynek címe Elf vérrel, holdezüsttel. Ez a kötet egy verset és nyolc novellát tartalmaz, melyek egy számomra eddig ismeretlen fantasy világban, Ammerúniában játszódnak. Magáról a világról sajnos interneten is nagyon szűkszavú leírásokat találtam, de a történetekből sok fontos dolog kiderült, így ismereteim hiánya nem akadályozott olvasás közben. A világ egyik létrehozója, Eric Muldoom bizonyára nem ismeretlen a fantasy kedvelőinek körében, hiszen régóta jelennek meg írásai a John Caldwell által szerkesztett novelláskötetekben.

Ammerúnia lényegében egy klasszikus fantasy világ, de számos egyéni jellemvonással is rendelkezik, és alapvetően jó benyomást tett rám. A kötet elsősorban elfekről szól. Ők ebben a világban minden más faj fölött állnak, de polgárháború dúl közöttük, és az emberek is lassan kezdenek kiemelkedni az állati sorból és kicsúszni a hatalmuk alól. A történeteken érződik, hogy a világuk nagy változások előtt áll, amiket nem tudnak befolyásolni. Feszültség és bizonytalanság uralja a novellák egyébként is komor hangulatát. Számomra furcsa volt, hogy például a Krynn világán élő elfekkel ellentétben nem idegenkednek az öngyilkosságtól és az emberáldozattól. Kevésbé tisztelik az életet, mit más világok elfjei. Alapvető jellemvonásuk a gőg, mely felsőbbrendűségük biztos tudatából származik, de valójában egy testvérháborúba süllyedt, hanyatló faj élet-halál harcát vívják.

A novellákban fontos szerepet játszanak az emberek. Őket gyakorlatilag háziállatokként kezelik az elfek. Rövid életűek, tudatlanok és a mágiához sem értenek. Nemzedékek alatt mégis sikerül kiemelkedniük ebből az állapotból, és az elfek hanyatlása lehetőséget ad számukra, hogy önálló életet kezdjenek. Rajtuk kívül találkozhatunk különböző manófajokkal, törpékkel, vámpírokkal, csontvázakkal és a legkülönfélébb szörnyekkel.

Maguk a történetek érdekesek, fordulatosak és szórakozatóak, bár a hangulatuk nagyon komor. A hősök sem elkényeztetett kalandozók, és nem reménykedhetnek abban, hogy megérik az öregkort. Alapvetően szimpatikus figurák. Egyaránt rendelkeznek pozitív és negatív tulajdonságokkal, vágyakkal, érzelmekkel, motivációkkal és problémákkal. Cselekedeteik és jellemük szoros kapcsolatban áll, aminek fontosságáról már jó néhányan megfeledkeztek, midőn írással kezdtek foglalkozni. Összességében elfogadható és kedvelhető karakterek, akikről szívesen hallgatunk történeteket.

Néhány novellában viszont zavaró a karakterek kidolgozatlansága, illetve az, hogy velük kapcsolatban az író nagyon kevés támpontot ad az olvasónak. Így az egyik szereplőről csak a novella harmadánál derült ki, hogy nő az illető, és még később, hogy a mestere szintén, és abban sem vagyok biztos, hogy emberek vagy elfek valójában. Hatásos eszköz egyes szám első személyben elmondani a történetet, de sajnos ennek az eszköznek is vannak korlátai.

Egy másik novellával szintén volt problémám, ugyanis alkotója gyakran homályosan számolt be az eseményekről, ami egy idő után igen megnehezítette a cselekmény követését. Sajnos ebben az esetben az író nem vette figyelembe, hogy az olvasó vak, és csak arról szerez tudomást, amiről ő tájékoztat.

Ettől eltekintve érződik a novellákon, hogy komoly munka van mögöttük. Az írók sok klasszikus és rendkívül bosszantó hibát nem követtek el, mint például félisteni főszereplő, csodatévő eszközök nagy mennyiségű birtoklása, jelzőhalmozás, idétlen hasonlatok... stb. Annak pedig különösen örültem, hogy ügyeltek a fogalmazásra és kerülték az igénytelen nyelvhasználatot. (Bizony már ezt is értékelni kell, miután olvashatunk más művekben olyan hősről, akit "tölgyfának ültettek", és nem akarták "megkönnyebbíteni" a dolgát.)

Összességében a kötet igényesen kidolgozott, szórakoztató történeteket tartalmaz, melyek izgalmas kikapcsolódást nyújtanak a fantasy irodalom kedvelőinek.

Előző oldal Ida