Napszállta után

Szépirodalom / Versek (704 katt) gyöngyvér
  2010.08.22.

Az óra halkan ketyeg,
monoton hangja megreked
a szoba négy fala közt,
mint űzött vad a vadászok közt.

Az álom most messze jár,
száz meg száz vidéken át,
de engem elkerül,
szobámban a csend elterül.

Nézem az ablakon át
szelíd hold világát,
amint ezüstbe ölti,
csodaszép dalát.

Fekete égen a csillagok,
kedves fényük úgy ragyog,
mint millió szentjánosbogár,
mi a réten tovaszáll.

Gyönyörű melódia kúszik be hozzám,
érzem ahogy körbeölel puhán,
most végre lehunyom szemem,
és megnyugszik izgatott lelkem.

Előző oldal gyöngyvér