Linktár

A tóparton

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2021/12 számában.

"....öt perc..."

Lehunyt szemmel az ég felé fordította a fejét. A sisak szűrőjét mini­mumra állította, és élvezte, ahogy a kettős nap fényének ereje az arcát mele­gíti. Hagyta, hogy a szemhéján átszűrődő fény elméjét kitöltve, elűzzön minden borongós gondolatot. Békesség töltötte el, ahogy az előtte lágyan hullámzó mélyzöld tóra nézett. Olajos lassúsággal nyal­dosta a mangántartalomtól rózsaszín homokos partot. A nem a földi értelemben vett tó, valójában egyetlen hatalmas algatelep volt. A ren­geteg kisebb-nagyobb algató mellett volt néhány óceánméretű is a bolygón. Az evolúció itt még az elején járt. Az algatavak környékén volt csak némi növényzet. Ágas-bogas narancsszín törzsű fák bíbor színű, hosszúkás, majdnem földig lógó, vastag húsú levelekkel.

"...három perc..."

Próbálta minél jobban magába szívni a látványt. Gyönyörű volt! Kü­lönleges! Annyira más! Ő volt az első, aki mindezt láthatja. Mindig is erre vágyott! Kiskora óta elbűvölték az űrhajós történetek, és most itt ül egy idegen bolygón. Alig harmincnégy évesen teljesült minden gyer­mekkori álma. Hátranézett. A leszállóegység alig százötven mé­terre volt tőle. Három órája értek földet, de a roncsok még mindig füstö­lögtek.

"...két perc..."

Az űrhajó gond nélkül átrepítette őket a fél galaxison! Most üresen keringett a bolygó körül. Öt év kiképzés, öt év utazás és egy féregjá­raton való áthaladás után elkövették a legbutább hibát, amit el lehet. A teljes legénység az elsők között akart leszállni az Asha-ra. Végül mind a hatan, a zökkenőmentes ideúttól elbizakodottan, elfoglalták helyüket a leszállóegységben.

Egy apró technikai hiba. Sosem derül ki, miért, de a fékezőhajtómű nem indult be időben. Túl nagy sebességgel csapódtak be. Az egység kettészakadt és ő kirepült, de a többiek bent égtek. Mire a zuhanás után magához tért már nem tudott rajtuk segíteni.

"...egy perc..."

Alig hallotta már az űrruha figyelmeztető pittyegését. Beletörődött a változtathatatlanba. Próbálta az elé terülő látványt minél jobban ma­gába szívni. A légköri nyomás hasonló a földiéhez, de túl nagy a szén-dioxid tartalma. Lecsatolta hát a sisakot. Érezni akarta a lágyan fújdogáló szellőt az arcán. Nagyot szippantott a levegőből, érezte a savanykás ízét és a nem beazonosítható, furcsa idegen illatokat.

A földön heverő sisak utolsó jelzéseinek magányos hangját elnyom­ta az erősödő idegen szél.

Vége!