Az illúziómadár

Szépirodalom / Versek (766 katt) Norton
  2011.04.19.

A minap kaptam ajándékba egy illúziómadarat,
Gyönyörű volt, üvegtestén örömtáncot járt a nap.
Szivárványos szemeiben vidáman megült a hold,
Egészséges, boldog lénye tiszta életöröm volt.

Széles mosoly szája szélén, röpködtek a szép szavak,
Lehengerlő stílusát a templomban dicsérte pap.
Mézesmadzag körülötte, csupa móka, kacagás,
Megfogtam az isten lábát, nem lehetett kifogás.

Csili-vili, hiperfényű, mi lehetne nagyszerűbb?
Csodálatos ajánlata, nincsen ennél egyszerűbb!
Szerencsefi lettem immár, érdemes volt születni,
Tökéletes létezésen mit nem lehet szeretni?

Ismerősök körülötte ámuldozva nézték őt,
Belsejében igen hamar meglátták a szép jövőt.
Én is néztem csodálkozva, mi az, mi ott mocorog…
Üvegmadár szíve táján bogárféle kucorog.

Elővettem kalapácsom… ezt az ördög kérhette,
Ezüst csendült, villám pendült, senki meg nem értette.
Világ rendült, fényszilánkok szanaszéjjel szóródtak,
Mint halálgránát repeszei az asztallapba fúródtak.

Svábbogarak szaladtak a fénylő szilánkok közül,
Ha ilyesmit lát a jó ember, ennek bizony nem örül.
A gyöngyöző homlokomat zsebkendővel töröltem,
Ezüstfényű szilánkokat az asztalról lesöpörtem.

Elpusztult a csodás madár, az emberek siratták,
Percek alatt beborult, és véget ért a vigaszság.
Szegény madár álomtestén szivárvány már nem ragyog,
Ekkor közölték velem, hogy ritka nagy bunkó vagyok.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 5 db)