A hullámok titka

Horror / Novellák (74 katt) n13
  2020.07.02.

Eli Broflovski egész nap csak arra várt, hogy vége legyen a munkának, és mehessen végre Pyramid Beachre szörfözni –, ám az idő csiga lassan cammogott, kiváltképp délután. Villanyszerelőként dolgozott egy kis településen Perth-től délre, új könnyűszerkezetes házakba húzták be az elektromos kábeleket. Február közepe volt, 32 fok árnyékban. Az óceán hívogatóan zöldellt, óriási, fehér tarajos hullámok ostromolták a partot.

– Viszlát, srácok, holnap nyolckor ugyanitt! – búcsúzott a munkatársaitól. Beugrott a kopott, fehér furgonjába, amibe már reggel gondosan berakta a szörfdeszkáját meg a motyóit, aztán irány a strand.
– Jó szörfözést! – kiáltottak a többiek utána.

Elég erősen fúj ma a szél, és nagyok a hullámok – gondolta torkában dobogó szívvel. Szörfözés előtt mindig izgult kicsit, pedig már nem számított kezdőnek. Tudta, hogy sokat kell még tanulni és fejlődni, hogy elérje a profi szintet, de nem is ez volt a lényeg. Egyszerűen szerette csinálni, imádta az adrenalinlöketet, amit a deszkázás nyújtott, teljesen ki tudott kapcsolni a hullámokon, szinte eggyé vált az óceánnal.

Vezetés közben megkordult a gyomra emlékeztetve, hogy ebéd óta nem evett semmit. Most fél öt fele járt az idő.

Jó lenne bekapni valamit szörfözés előtt – jutott eszébe. Majd beugrik a Beach Caféba egy hamburgerre meg egy kólára. Isteni házi hamburgert készítenek, ahogy rágondolt, máris összefutott a nyál a szájában. Még pár perc és odaér. Nemsokára fel is tűnt a part, rutinosan végighajtott a bekötőúton, majd leparkolta a járgányt.

A Beach Café előtt székek és asztalok sorakoztak, voltak már páran – Joe Mander és a barátai, illetve rajtuk kívül még néhány szörfös arc, akiket látásból ismert.

– Helló srácok! Mi a pálya? – köszöntötte őket Eli. – Jók a hullámok?
– Ja, királyság! – mondta Joe –, óriási, hétméteresek jönnek, mi már teszteltük. Csak haladóknak! A többiek helyeslően bólogattak.
– Akik nem dolgoznak, azoknak könnyű – nevetett Eli, majd a pulthoz lépett.
– A szokásosat? – kérdezte Nelly, a pultos lány.
– Igen, egy hamburgert szeretnék, meg egy dobozos kólát, ha lehet, cukormenteset…
Ez a lány egyre szebb – gondolta, miközben az arcát fürkészte.
– Rendben! Négy dollár ötven lesz – mosolygott vissza rá a lány.
Adott egy ötöst, és nem kért vissza belőle. Jóízűen beleharapott, miközben csatlakozott Joe-ékhoz, evés közben szívesen hallgatta a többi szörfös történeteit.

– Mondom, vagy négy méter hosszú volt, ritka egy rusnya bestia, pont ott úszott el a szörf mellett vagy másfél méterre, a kezemmel meg tudtam volna érinteni… – mesélt éppen egy Tim nevű, magas, vékony srác, miközben kezeivel hevesen gesztikulált.
– Ne paráztass, haver! – mondta egy rasztás gyerek, miközben a többiek nevettek.
– Nyugi, ezen a partszakaszon már hónapok óta nem láttak cápát – jegyezte meg flegmán Joe.
– Isten bizony, láttam – esküdözött Tim –, még a kalauzhalak is ott úsztak mellette!

Eli épp a dobozos kóláját bontotta, de annyira lekötötte a történet, hogy nem figyelt oda, és az alumínium nyitó megsebezte.

– Au! – kiáltott, majd gyorsan a szájába vette vérző hüvelykujját. A francba ezt jól bevágtam. Csak lassan állt el a vérzés. Mindegy, gondolta, a sós víz csodákat tesz. Ideje indulni, ha akar még egy-két órát szörfözni. – Na cső, srácok, majd még ütközünk!

Visszament a furgonhoz, kivette a deszkát, meg a kis hátizsákját, aztán elindult le a partra. Rákötötte a lábára a szörföt, majd futva begázolt a vízbe, ami kellemesen hűs volt. Libabőrös lett a karja meg a combja, miközben ráfeküdt a deszkára, és nagy tempókkal evezni kezdett befelé. Már látta az első hullámot, ott fodrozódott előtte, igaz, csak másfél méteres, de bemelegítésnek megteszi.

Felállt a deszkára, szépen ráfordult a hullámra, ahogy tanulta, majd azt meglovagolva tovasiklott.

Beljebb lesznek a nagyobbak, csak be kell oda menni – gondolta. - Itt is a következő, na, ez most jobban sikerült, de hopp, igen, az első esés is megvolt.

Visszamászott és folytatta, egyre jobban belejött, miközben nem vette észre, hogy messze elsodródott a parttól. Épp egy hétméteres hullámot nézett ki magának, és vadul evezett felé, amikor alulról valami tompán, de határozottan meglökte.

– Cápa! – futott át az agyán –, miközben szíve a torkában dobogott.

Érezte, ahogy a jeges félelem felkúszik a gerincén. Teljes erőből evezni kezdett.

– Csak a nagy hullámot érjem el – fohászkodott.

Valahogy megérezte, hogy az állat a nyomában van, és ahogy hátrasandított a válla fölött, meglátta a kiálló hátúszót, és a hal sötét körvonalát a zavaros vízben. Maga se tudta, hogy érte el a nagy hullámot, a másodpercek csigalassúsággal teltek, de valahogy sikerült, felugrott a szörfre és a hullám gyorsító erejét kihasználva a partnak vette az irányt.

– Az a nyavalyás vérző ujjam, biztos az csalta ide a dögöt – esett le neki, miközben egész testében reszketett.

A kellemes szórakozás hirtelen rémálommá vált, a cápa valószínűleg üldözni fogja, mert követi a vérszagot. Csak akkor van esélye a túlélésre, ha minél előbb kiér a partra. A hullám lecsengett, úgyhogy célba vette a következőt, miközben vadul forgatta a fejét, de nem látott semmit. Eltűnt? Lerázta? Igen, valószínűleg igen. Újra az evezésre koncentrált, pedig már fájt és görcsölt a karja meg a lába a nagy erőfeszítéstől. Csak jusson el a partig… Hirtelen újra megfordult, és megdöbbenve vette észre az ijesztő hátúszót, vagy tizenöt méterrel maga mögött.

– A rohadék végig a nyomomban volt! – suhant át rajta a felismerés.

Sőt mi több, azon a cápán kívül, ami őt követte, még vagy négy-öt másikat is felfedezett a távolban, sajnos azok is gyors tempóban közeledtek.

A pánik új erőt adott neki – megjött a hullám –, ilyen gyorsan még soha nem állt fel a deszkára, felemelkedett és máris csúszni kezdett.

– Belőlem nem esztek! – ordított eszelősen, miközben profikat megszégyenítő ügyességgel egyensúlyozott a hétméteres habokon.

A nagy hullám hosszan elvitte, a part már egész közelinek tűnt, jól ki lehetett venni a fürdőzőket, és a többi szörföst.

– Cápa, cápa! – üvöltötte torkaszakadtából, aztán megfordult, és belefagyott a kiáltás. Világossá vált számára, hogy itt a vég.

A nagy hátúszók utolérték, bekerítették, és alámerültek a zöld vízben, buborékfelhőt hagyva maguk után, hogy aztán hirtelen mellette ugorjanak ki nagy sebességgel a vízből. Az állatok játszottak, vidáman kergetőztek, volt, amelyik még bukfencezett is a levegőben. A vízpára, amit kifújtak, és a vízszintes farokúszó egyértelművé tette Eli számára a helyzetet. Kíváncsi, játékos delfinek bukkantak fel körülötte, és követték, de ő a nagy izgalmában cápának nézte őket. Úgy látszik, túl nagy hatással volt rá Tim sztorija a Beach Caféban. A megkönnyebbülés hatalmas sóhaja szakadt fel Eliből. Hanyatt feküdt a deszkán, becsukta a szemét, aztán csak hagyta, hogy a hullámok csendben ringassák. Izmai még sajogtak a megerőltetéstől, a kimerültségtől szaporán vette a levegőt, pulzusa nehezen állt vissza a normális szintre, de elmúlt a veszély, és életben maradt. Nem emlékezett rá, mennyi ideig pihent így, de lassan megnyugodott, átfordult a hasára, majd a part felé kezdett evezni.

Esteledett, a lemenő nap vörösre színezte a csipkés felhők széleit. Jött egy jó hatméteres hullám, de már nem akarta meglovagolni – elment a kedve az egésztől. Végre kiért a partra, megtörölközött, felhúzta a pólóját, majd komótosan összeszedte a holmijait, és berakott mindent a furgonba. Ezt most megúszta, szerencsére az ijedségen kívül más baja nem történt, otthon majd iszik pár sört és megnyugszik, de ezt a kalandot soha nem fogja elfelejteni, az egyszer biztos. Beszállt az autóba, felkapcsolta a lámpát, majd elfordította a slusszkulcsot. Pyramid Beach fényei csodásan ragyogtak az alkonyatban. Lassan kitolatott a parkolóból, és hazafelé vette az irányt.

Előző oldal n13
Vélemények a műről (eddig 5 db)