Linktár

Felfelé

Cseppenő visszhangok,
szólnak a csillagok,
dobbanó szívhangok.
Rózsaszín illatok
csillagködből szállnak,
képzetekké válnak
fürkésző szememben.
Kinyitott kezemben
tartom a végtelent,
míg lyukas zsebemben
hordom a képtelent,
mit semminek hívunk
akár a messzi űrt,
elménkben zavart, zűrt
okoz, hisz nem bízunk
gyönge szárnyainkban.
Titkon, álmainkban
már felröppentünk rég,
most minket vár az ég.