Halálvágy - vélemények

Ugrás a műre


angyalka146
Felhasználó
2014.12.04 19:03
617 vélemény
Köszönöm Virág! :-)
A magány érzése már elmúlt, de úgy érzem, minden spirituális úton járó embert előbb vagy utóbb, de utolér!
Kétvirág
Felhasználó
2014.12.04 15:35
598 vélemény
Szép írás.
Az első diagnózisom az volt, hogy ez bizony magány, súlyos, spirituális magány. Azt is mondhatnám, hogy A magány. Az a fajta, ami mindannyiunkat sújt valamilyen formában.
Aztán elolvastam a kommenteket, és rájöttem, hogy akár le se írjam, magadról is tudod.

Aztán mégis leírtam. :-)
Hogy azt is tudd, hogy megértelek, és hogy nem vagy egyedül.
angyalka146
Felhasználó
2014.12.03 15:36
617 vélemény
Kedves Norton és bel corma!
Mindkettőtöknek igaza van, de bel közelebb állt az én értelmezésemhez: inkább spirituális értelemben értem a magányt. De ahhoz, hogy az írásom érthető legyen, kérlek, olvassátok majd el a folytatását, ami a Búcsú a Végtelenbe címet viseli majd. :-)

Albina!
Köszönöm, hogy olvastál!
BalabanAlbina
Felhasználó
2014.12.03 13:24
198 vélemény

Aranyos Angyalka!

Amikor korareggel olvastam az írásodat, még
nem voltam kész a válasszal. Möst koradélután
két masszív gondolkodású fiú lekőrözött, de
jól tették, mert számomra is hasznos volt,
amit írtak, gondolom Neked id,
Külön köszönöm a témafelvetésedet, mert volt
mire reagálniuk a fiúknak.
Üdvözlettel

Albina
Norton
Felhasználó
2014.12.03 10:48
612 vélemény
Igen, igen. Nem szeretek másokat idézni, mert egy kissé idegen tollakkal való ékeskedésnek tartom, de eszembe jutottak erről Eckhart Tolle szavai, nem biztos, hogy pontosan idézem:
Mi a megvilágosodás? Ha meghalsz még a halálod előtt.

Vagyis az életben találod meg önmagadban azt a teljességet, amire a halálod után vágyódsz. :-)
bel corma
Felhasználó
2014.12.03 09:19
874 vélemény
A halálvágy, egy spirituális életet élő ember esetében talán inkább egyfajta hazafelé vágyódás. Ezt sok minden kiválthatja bennünk. Magánéleti, vagy egzisztenciális problémák, de a fő ok szerintem az, hogy a lélek olyan teljességre vágyik, amik itt, a dualitás világában nem tud megtapasztalni. A tudattalan szintjén emlékszünk rá, vagy inkább talán érezzük ezt és újra szeretnénk átélni ezt az érzést. Talán, ha a földön a feltétel nélküli szeretet irányítana mindent, akkor tudnánk tartósan megmaradni abban a kiegyensúlyozott állapotban. Addig pedig - sajnos - csak a lelkünkben időről-időre feltámadó vágyódás marad nekünk... :-)
Norton
Felhasználó
2014.12.03 08:26
612 vélemény
Kedves Angyalka!

Érdekes témát feszegetsz. A halálvágy mögött számos ok lehet. Az egyik az ember elmagányosodása, amikor úgy érzi, hogy még akkor is egyedül van, ha körülveszi a család és a barátok, vagy ha nem lát az életében semmi olyat, aminek értelme lenne. Hiába vannak ott a gyerekei, a párja, és a többi, ő keresni kezd valami túlvilági tisztaságot. Akár ez is indok lehet, de ez általában csak kifogás.
Szerintem ennél „komolyabb” problémák szoktak lenni egy öngyilkosság hátterében, és azok nagyon is földi dolgok. Például nehezen tud megélni az illető, és képtelen rajta változtatni, vagy leértékeli saját magát. Nem azt csinálja, amit akar, nem úgy él, ahogy szeretne, és nem lát kiutat a helyzetéből. Komoly csalódások érik: a családjáért, vagy a szereleméjért él, azok pedig visszaélnek a jóságával, ezért úgy érzi, hogy nincs tovább miért élnie. Kellemetlen alakok veszik körül a munkahelyén, az otthonában, vagy elveszti az otthonát, a megélhetését, el van adósodva, és a többi. Persze olyankor is lehet valaki depressziós, ha már mindene megvan, és látszólag remek a sorsa. Inkább náluk szokott előfordulni erősebben a fent említett „elmagányosodás”. Hiába van meg mindenük, egy idő után rájönnek arra, hogy amiért annyira hajtottak az életben - pénz, hírnév, vagy bármi más -; gyakorlatilag nem ér semmit. (Lásd például Robin Williams vígjátékszínészt.) Ám a spirituálisabb emberek… úgy értem, a valóban spirituálisak úgy fogják fel az életet, akár egy iskolát, és nem a haláltól várják a lelki megtisztulásukat, hanem ennek az iskolának a megtapasztalása által. Nem az a lényeg, hogy a Földön tartózkodsz, vagy a túlvilágon, hanem az, hogy benned mi zajlik le, vagyis hogy fogod fel a dolgokat. Istent nem feltétlenül a túlvilágon találod meg, mert bárhová is kerülsz, a lelkiállapotodat mindenhová elviszed, ezért nem a halál oldja meg a spirituális fejlődésedet, hanem az élet. Minél jobban elviseled a nehéz helyzeteket, annál spirituálisabb vagy. Persze azoknak, akik sokat szenvednek, ezek csak üres szavak. Üdvözöl: Norton

:-)

Előző oldal