Művészek és hozzáértők - vélemények

Affranc... két éve átálltam villanydohányra.
De van itthon virágföld!

Nem tudom, dohányzol-e, mert akkor még csinálhatsz hamut, ha elszívsz vagy három doboz cigit hirtelen… ha nem dohányzol, akkor használj benzint, vagy ilyesmit. A hamut pótolni kell!

Kifogytam a hamuból, úgyhogy most a ruhámat szaggattom éppen...

Én bevallom, a legtöbbet Idától tanultam. Szerintem ő tényleg ért ehhez. Rengeteg technikai hibámat kijavította már, miközben nem szólt bele abba, hogy milyen stílusban írjak.

Ezt most nem „nyalizásként” mondom, mert ő Admin, hanem tényleg így van.

Velem viszont az a baj, hogy ha úgy érzem, hogy igazam van, (még akkor is, ha nem biztos, hogy teljesen jól látom), akkor magasból nem érdekel, hogy ki mit fog gondolni rólam.

Xen, te pedig még nem olvastad el ezt az írásomat?!! Teljesen fel vagyok háborodva!!!

Sűrűbben kellene elmélyednem a Mocsár rejtelmeiben, íme egy elfeledett mű, amit még nem olvastam. Mea Culpa, hamuszórás.

Te, én minek írok, ha te már megírtad előttem több, mint öt évvel? Elég, ha hátradőlök, és büszkén mosolyogva iszogatom a jéghideg mentaszörpömet.

Köszi, hogy belinkelted ezt az írást, Norton! Ebben a történetben mind a két fél hibás. A kákán is csomót kereső kritikus, meg a nagyképű író. Ezek ketten nem barátok, nem is fognak egy véleményen lenni soha. Mindkettőből hiányzik az alázat.

Személy szerint az építő kritikát szívesen veszem — legyen az bármilyen durva is. Volt olyan hely, ahol kaptam is belőle eleget. Akkoriban céltudatosan oda töltöttem fel a novelláimatt, mert ismerni akartam a hibáimat és változtatni rajtuk. Tanultam is belőle egy csomót.
Szerencsére sosem volt részem személyeskedésig fajuló vitához egy-egy írás kapcsán. Nem is vagyok a netes izomkodás híve, mert ahogy a mondás tartja: Ne etesd a trollt!

Visszatérve az íróra és a kritikusra… Szerintem, ha valaki publikálni akar, annak a kritikát el kell viselni. Az építő véleményt meg kell köszönni, tanulni belőle. A rosszakon (pl. Ez egy sz*r! Hülye vagy, fiam!) meg egyszerűen túl kell lépni.

Aki túl érzékeny az egészhez, annak kívános sok szerencsét, leendő kritikusainak pedig sok türelmet és egy adag Xanaxot Ez igaz fordítva is!

Persze az írónak is meg kell tanulnia (külön kell választania), hogy mikor kritizálják őt magát, és mikor a művét. Mert bizony ez sem mindig sikerül.

a kritizálás alatt a mű kritizálását értjük, és nem az író személyiségét. az írótól mindig el kell vonatkoztatni.

Valóban nem egyszerű úgy kritizálni, hogy az illető tényleg tanuljon belőle, de ne is sértsük vérig. Nem is sikerül mindig.