Linktár

Kőbe zárt öröklét

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/9 számában.

– Valaki segítsen! – üvöltötte Grant félelemtől jeges hangon.

Elesett a folyosó közepén, mire a felvétel nézőpontot váltott, és távolabbról vette. A lámpák szakaszról szakaszra kapcsoltak ki, és hagyták előre kúszni a sötétséget.

Grant felugrott, és tovább rohant. Elérte a zsilipet, és ütni kezdte. Csapásai nyomán vörös foltok színezték be az acélszürke fémet, hangja kétségbeesett sikollyá torzult, miközben a sötétség feltartóztathatatlanul közeledett hozzá. A férfi hátra-hátra tekintgetett, dörömbölését pillanatra sem szakította meg.

Az adott kamera képe elsötétült, a rendszer átváltott a zsilip fölöttire. A sötétség akkor érte el a férfit, amikor az felpillantott. Olyan kín és rettegés emberi tekintetben még talán sosem mutatkozott, majd minden feketébe borult. A sarokban látható számláló szerint két és fél másodperc telt el, majd mire a lámpák felgyulladtak, Grant eltűnt.

Lily megállította a felvételt, amikor a hajó dokkolt a bázissal. Kikapcsolta a holo-kijelzőket, és felkelt helyéről. A zsilip nyitógombja felé nyúlt, amikor Tom hátraszólt a pilótafülkéből:

– Ne felejtsd el, nyomozó, legközelebb három nap múlva járok erre, akkor foglak tudni felvenni! Addig hiányolnod kell felemelő társaságomat!

Lily félmosolyra húzta száját. Tom volt az egyetlen, akit kedvelt.

– Na, húzz el innen, Tom!

Elhagyta a hajót, de alig kelt át az összekötő folyosón, máris szembe találta magát fogadóbizottságával. Meredten bámulták egymást, mialatt a sikló lecsatlakozott halk morajjal.

– Akkor kezdjük az elején! – Lily lelökte táskáját. – A nevem Lily Rosedale szövetségi nyomozó, és Grant Akihiro ügyében nyomozok. Nem a cégük megbízásából vagyok itt, nem tartozom feléjük semmilyen kötelezettséggel, és nem nekik fogom leadni a jelentésemet. A peremvidéken folytatott nyomozásokban mindig szabad kezet kapok, és teljes jogkörrel rendelkezem. Ha bárkinek van ellenvetése, akkor most mondja.

A két férfi a közöttük álló nőre tekintett.

– Megértettük, nyomozó – felelte a küldetésparancsnok, és kezet nyújtott. – A nevem Jennifer Clark.

Minden erejét belevitte a szorításba, amelyről a Lily protézisébe épített szenzorok segítségével kapott pontos adatokat. Erősebben szorított vissza, mire Clark elhúzta száját, és eleresztette.

– Maguk bizonyára Pablo Jimenez és Alexej Fokin. A cégük minden adatot átküldött magukról és a balesetről. Adjanak egy szobát, utána mutassák meg, hol történt az incidens, és tudni akarom, min dolgozott Grant akkor. Parancsnok?

Clark rezzenetlen arccal szemlélte Lilyt, és bizonyára próbálta besorolni a nagyképű ribancok egytől tízig terjedő skáláján.

– Alexej, tedd, amit kér. És ha már így állunk nyomozó, akkor játsszunk tiszta lapokkal. Fontos kutatást végzünk, és nem segít a jelenléte. Nem tudjuk, mi történt Granttel, de derítse ki minél hamarabb, és aztán mehet a dolgára. Ha van ellenvetése, most mondja.

Lily összehúzta szemét, és átgondolta, akar-e plusz kört futni a parancsnokkal.

– Nincs gondom vele.

Felkapta táskáját, és elhagyták a termet. A folyosó végi lift elé léptek, ahol Lily észrevette Clark ideges fintorát, amikor a táskát tartó kezére pillantott. Megláthatta az implantátum bőr alatt futó vonalait, és összerakhatta, hogy egy kibernetikus kart próbált megszorongatni.

Beléptek a felvonóba. Clark közölte, ő a vezérlőben lesz, Pablo pedig a laborba megy. Alexej lekíséri a lakókörletbe, ad neki szobát, és segít neki, ha kérdése van.

– Nem nyolc arany csillagos szálloda, de jobbat nem tudunk felmutatni – közölte az orosz alkoholtól fátyolos tekintettel.

Lily felmérte az apró szobát, ami kadét korszakára emlékeztette, és lehajította táskáját a priccsre.

– Sosem volt szebb. Mehetünk?

Lily hamarosan a véres zsilip előtt állt.

– Fáradjunk beljebb, hölgyem – mondta az orosz, és átlépett a nyitott ajtón.

Lily felidézte a helyszíni fotókat séta közben, és realizálta, mi vár rájuk.

– Jóban voltak Granttel? – puhatolózott.
– Erről nem küldött semmit a cég? – morogta a férfi, majd folytatta. – A legjobb barátom volt. Együtt jelentkeztünk a Motanyhoz, és vállaltuk el ezt a küldetést. Még két hónap, és hazamentünk volna. Én lettem volna a tanúja, ehelyett közölnöm kellett a menyasszonyával, hogy valami széttépte a vőlegényét.

Lily csendben figyelte a lemezzel borított falakat, amelyek minden átmenet nélkül váltottak sziklás felületre, és közben elemezte Alexejt. A tömény alkoholszag és az elmondottak alapján igaznak könyvelte el a Granthez fűződő kapcsolatát, mert a férfit áthatotta a veszteség.

– Nem vett észre semmi különöset Grant viselkedésében? – kérdezte Lily. – Ingerlékenységet, irracionális félelmet, üldözési mániát?
– Nem, miért?
– Mert ahogy látom, hárman voltak itt rajta kívül, vagyis a gyilkos maguk között kell legyen. Talán nem ok nélkül lett ő az áldozat.

Egyik forduló jött a másik után, míg egy tökéletes kört formázó barlangba jutottak. A falakon idegen írásjelek sorakoztak, a padlón heverő vértócsa azonban minden figyelmet magához vonzott. Lily leguggolt mellé, majd kis idő elteltével a feliratokhoz sétált, és végigsimított rajtuk.

– Ahha – jegyezte meg az orosz oldalról.
– Mi az?
– A keze. – Alexej rámutatott, majd elmosolyodott vastag bajsza alatt. – Előző életemben egy implantokkal foglalkozó cégnél dolgoztam, és tudok pár dolgot... arról. Hogyan történt?

Lily még mindig a falon nyugtatta csonka kezét, és felidézte a végzetes gyakorlat képsorait, amely véget vetett pilóta karrierjének, és ráállította a nyomozó pályára.

– Egyébként ha már implantot használ, és nem új kezet csináltatott, miért nem teljes értékűt tetetett be? – folytatta Alexej.

Lily a csonka kisujjára pillantott, és megrántotta arcát a belé hasító fantom fájdalomtól. Újraélte a pillanatot, amikor Carl levágta utolsó ujjpercét felsőbbrendű férfiassága jeleként. Amikor megkapta a protézist, kérvényezte, tegyék csonkává, hogy emlékeztesse hibáira. Soha többé nem volt hajlandó engedni, hogy érzelmei elvakítsák.

– Lefordították már a feliratot? – kérdezte, és ezzel lezártnak tekintette az előző témát.
– Az MI már dolgozik rajta, de nehezen boldogul vele. Miért?
– Nem tudom, ki hozta létre ezt a helyet, de szerintem ez egy áldozati kamra – vonta le a következtetést egy korábbi, csonkításokkal teli ügye nyomán. Ráadásul erősítette gyanúját a rituális jelekkel szegélyezett kör.

Amint visszatért szobájába, elővette táskájából a saját MI-jét tartalmazó QC-t, és letette a földre. Összekapcsolta vele a lencséjét, és áttöltött minden adatot. A számítógép időt kért az ismeretlen szöveg fordítására, ezért Lily meghagyta a gépnek, ébressze fel, ha van eredmény, és aludni tért.

* * *

– Egy a mindenségben és mindenség az egyben – zengte az érces hang Lily álmában.

Kadét korszaka szép napját élte újra, amikor Tom és ő először repültek valódi gépekkel, azután az álom rémálommá változott. Carllal veszekedtek, majd a férfi a pultra szorította Lily kezét, és megcsonkította egy konyhakéssel.

Lily a padlóra zuhant, sérült kezét magához szorította. Carl alakja fölé tornyosult, növekedett, és torzult. A férfi szeme kéken izzott, kést tartó keze húsos csáppá formálódott.

– Eljön, ki egy a mindenségben és mindenség az egyben – dörögte a férfi. – Ha három áldozat kél, ő felébred álmából. Készülj! Készülj! Készülj!

Lecsapott a késsel, és a nő felriadt álmából.

Lily csurom vizesen tért magához, kezére szegezte tekintetét, és rájött, csak álmodott. Carl értelmetlen szavai visszhangoztak a fejében.

Holografikus felirat pislákolt a levegőben, amely a számítógép munkájának végét jelezte. Mellette a hat sikertelen ébresztésről szóló jelentés éktelenkedett. Lily nem értette, miért nem ébredt fel. Kimerültebb lehetett, mint gondolta.

– Mutasd, mire jutottál!

Az idegen felirat teljes fordítása tárult elé, amit ő nem tudott hová tenni. Alexej azt állította, a számítógépük nem bír vele, az övé azonban pár óra alatt elvégezte a feladatot. Ezek után kíváncsian ült le a kocka elé, hogy felolvassa az eredményt.

– Egy a mindenségben és mindenség az egyben, aki nincs alávetve tér és idő törvényeinek, mert együtt létezik térrel és idővel. Ő Yog-Sothoth, a mindenség ura, aki visszatérésére vár. Ha megérkezik a kiválasztott, és három áldozat kél, ő eljő, és mi dicsőítjük. Felemel minket a csillagok közé, és a fénybe vezet. Rettegjenek ellenségei, rettegjenek a Nagy Öregek, mert Yog-Sothoth elfoglalja helyét a világmindenség ékköveként.

Lily összerezzent a gerince mentén áramló borzongástól. Nem hagyhatta figyelmen kívül az álmában hallott szavakat és a próféciának hangzó fordítást. Próbált felülkerekedni életösztöne, és menekülésre késztette, de Tom csak két nap múlva tudja felvenni.

Ökölbe szorította kezét, és Carlra gondolt, amikor a bíróság elítélte súlyos testi sértésért, és utána találkoztak a folyosón. Emlékezett a jobb horogra, amitől két napig sajgott a sebe. Nem hagyja eltántorítani magát, és pontot tesz a gyilkosság végére!

– Komputer! Keress meg mindent Yog-Sothothról!

A kommunikátor csipogott, Lily pedig összerezzent.

– Igen? – kérdezte. – Tudja, hány óra van?
– Újabb incidens történt, nyomozó – dörmögte Alexej.

Lily lesietett az áldozati kamrába, ahol kicsavarodott, félig széttépett holttest fogadta. Mellette állt Alexej és Clark, és szúrós szemmel méregették a nyomozót. Ő viszonozta a gesztust.

– Feltételezem, ez itt Pablo. Vannak érzékelők idelent is?

Leguggolt a vértócsa mellé, és megborzongott. Látott már véres esetet, de ez most a rémálmával karöltve kisiklatta megszokott hűvösségéből.

– Vannak, de nem működtek, már ellenőriztem – mondta Clark. – És mielőtt megkérdezi, a vezérlőben voltam Alexejjel. Tudjuk igazolni egymást, és ha megnézi az ottani érzékelő adatokat, látni fogja, hogy igazat mondunk.
– Meg fogom nézni.

Jól tudta, kettejük között lesz a gyilkos, ezért egyikükben sem bízhat. Nem mintha bárkiben is bízna.

Felmérte a helyszínt. Nem maradtak vérnyomok a gyilkos után, amit nem értett. Vércseppek, lábnyomok, ujjlenyomatok; valaminek lennie kellett volna.

Miután végzett a vizsgálatokkal, lezáratta a bányát. A rendszert a bejárat megfigyelésére állította a hatósági kódjával, majd megkereste az egyedüli kilátót a bázison.

Tudta, a gyilkos Alexej vagy Clark, de hogy igazolták egymás alibijét, felmerült a kérdés, nem két elkövető van-e? Elegendő ellenszenvet érzett a parancsnok irányába, hogy rá tegye le a voksát, de hideg fejjel kellett gondolkodnia. Alexejt zordnak, de segítőkésznek ismerte meg, de emiatt nem fogja kizárni a gyanúsítottak sorából.

– Komputer, próbálj meg hozzáférni a bázis érzékelő-hálózatához, és keresd vissza nekem a vezérlő elmúlt négy órás adatait. Használd a személyes kódomat az engedélyezéshez.

Felugrott egy kijelző a szemlencséjében a kívánt adatokkal. A rendszer gyorsítva pörgette a sematikus terveken látható két piros pont mozgását.

Lily elgondolkodott, ki és kinek akar áldozatot bemutatni, és ki az a Yog-Sothoth? Egyáltalán mennyi esélye volt, hogy a Motany pont ezen az aszteroidán alapít bázist? A cég többet tudhat, és jobban benne lehet, mint azt gondolná az ember?

Protézisére pillantott, amely első ránézésre megtéveszthette az embert. A sérülése miatt nem feltétlenül kellett volna ott hagynia a kiképzést, de amiért ő okozta egy társa halálát, nem akarta folytatni. Akkoriban nehéz időszakon ment keresztül Carl miatt, és hibát hibára halmozott.

– Hol van most Clark parancsnok?
– A kabinjában – felelte a személyi komputere.
– Mutasd az utat!

Lily kiviharzott a kilátóból, a lencséjére vetített térképet követve. Idejét látta a hagyományos kikérdezésnek, és viszonyukat tekintve Clarkkal akarta kezdeni.

A következő kanyaron túl a folyosó vérvörös világításba öltözött, és rothadás szagát árasztotta. Lily megtorpant, és karját arca elé kapta, bár vajmi keveset segített.

– Mi a franc ez?!
– Lily! – mennydörögte az ismerős hang, mire a vér kifutott a nő lábából.

Carl a folyosó túlsó végén ácsorgott kezében tartott késsel. Arca ördögien festett a vörös világításban, és széles mosoly folyt szét rajta.

– Van egy elintézetlen ügyünk, édesem! – Felemelte a kést, hegyével Lilyre mutatott. – Fejezzük be, amit elkezdtünk!
– Istenem! – Lily rettegve hátrált a falnak, ahogy racionális gondolkodása kártyavárként omlott össze. – Ez nem a valóság, nem lehetsz itt!

Carl elindult felé, léptei visszhangzottak a folyosón. Lily alig kapott levegőt, és nem bírta visszavenni az irányítást az évek óta nem tapasztalt pániktól. Vissza akart rohanni a kabinjába, és magára zárni az ajtót, de Carl máris előtte állt, mintha csak teleportált volna. Karnyújtásnyiról vigyorgott rá, majd suhintott a késsel.

– Gyere ide! – Ismét csapott egyet. – Az enyém vagy, hozzám tartozol!

Lily hátraesett, és kúszni kezdett. Az utolsó pillanatban jutott csak eszébe a fegyvere. Előrántotta kis kaliberű plazmapisztolyát, és többször is elsütötte vaktában. Oda sem mert nézni, csak rángatta a ravaszt, míg a sarokba nem hátrált. Ott aztán felhúzott térde mögé rejtőzött, és zokogott.

– Nem, ez lehetetlen, lehetetlen – mantrázta halkan. Tudta jól, Carl halálos összetűzésbe keveredett egy rabbal. – Te nem lehetsz itt. Nem bánthatsz engem.

Visszagondolt Dr. Lam szavaira a rémálmokról, a pánikbetegségről és a poszttraumás stresszről. Mély levegőt vett, majd lassan felnézett. Érezte arcán lecsorduló könnyeit, és közben körbetekintett a kihalt folyosón.

Felemelkedett a padlóról, hátát a hideg falnak támasztotta, és próbált úrrá lenni remegő térdén. Erőt vett magán, és elindult lépésről lépésre, mint aki most tanul járni. Pisztolyát visszadugta tokjába, azt követően megropogtatta ujjperceit. Igyekezett visszabújni a hidegvérű nyomozó maszkja mögé, és mire elérte Clark kabinját, nagyjából sikerült neki.

A nő nem tartózkodott a szállásán, holott a szemlencse azt jelezte a valósidejű mérések alapján. Amikor Lily megkérte a számítógépet, keressen anomáliákat, kiderült, a rendszer egy harminc perces hurokból dolgozik.

– Indítsd újra az érzékelő-hálót! – adta parancsba a nő.
– Folyamatban.
– Mi Alexej utolsó ismert tartózkodási helye?
– A kabinja.

Lily futólépésben indult el, és másodpercekkel később már a kabin előtt állt. Az orosz a szoba közepén ácsorgott egy vodkás üveggel a kezében, és zavart tekintettel fordult a nyomozó felé. Lily sejtette, Alexej nem dolgozhatott össze a nővel, pedig idefelé azon agyalt, fedezték-e egymást az alibivel, vagy az orosz matt részeg volt-e akkor is, és nem is tudta, a vezérlőben járt-e a gyilkosság idején.

– Azonnal jöjjön velem!

Megragadta az orosz karját, és maga után rántotta. Nehézkes mozgásából látta, nem lesz könnyű menet magával vonszolnia.

– Hová megyünk? – kérdezte Alexej, miközben úgy szorongatta az üveget, mintha az élete múlna rajta.
– Clark a gyilkos, jelenleg az áldozati kamrában van! – közölte Lily az újraindult hálózat friss adatai alapján. – Most lemegyünk, és elkapjuk!

Lelifteztek a bányába, és átrohantak a nyitott zsilipen, amely Alexejnek igencsak nehezére esett.

– Menjen! Ne várjon rám! – biztatta a férfi.

Lily befordult az utolsó sarkon, de nem arra számított, amit ott talált.

Clark parancsnok a fal tövében feküdt hátrakötött kézzel. Végigfuttatta tekintetét a nyomozón, és a benne parázsló düh még jobban fellángolt.

– De akkor… – kezdte Lily, miközben megfordult, de már csak a felé suhanó vodkás üveget látta.

* * *

– Egy a mindenségben és mindenség az egyben, aki tér és idő fölött áll, ő lesz mindennek az ura – dörmögte a földöntúli hang a nő álomtalan alvásában.

Lily alig tudta elviselni a fejfájást, majd a milliónyi fekete csillag ködén át meglátta Alexejt. Az orosz őt bámulta. Lába előtt a széttört üveg darabjai hevertek, és Lily levonta a tanulságot a szóródásából, hogy szerencsére nem az ő fején törték szét, hanem a padlón. Tekintetével megkereste a fal tövében ülő Clarkot, miközben az alvadt vér jellemző szaga az orrába mart.

– Mi folyik itt, Alexej?
– Ideje volt, hogy magadhoz térj – kezdte Alexej az álmából ismert basszussal. – Nagyon régóta várok rád.
– Nem Alexej.

A férfi elmosolyodott, és megrázta fejét.

– Őt csak irányítom.
– Yog-Sothoth?
– Szükségem van három áldozatra, hogy átléphessek ebbe a világba. Ez a halandó nem lett volna képes széttépni egy teremtményt sem, de az én irányításommal könnyedén ropogtatta a csontokat. – Lily ekkor jött rá, az orosz nem csak a gyász miatt vedelte nemzeti italát, hanem mert érezte kicsúszni lába alól a talajt. – Persze ennek… – Yog-Sothoth Clarkra pillantott – majdnem sikerült elrontania mindent. Ő akart a hordozómmá válni, de ehelyett csak az utolsó áldozat szerepe jut neki.
– Hordozó?
– Az leszel te.

Lily a pánik új hullámát ismerte meg. Hallott már démoni megszállásokról, de ezúttal egy idegen isten akarta elvenni az ő testét! Mit szólna ehhez az a kék bőrű pszichológus?!

– És mit akar egy isten a mi világunkban?
– Beismerem, most megleptél. Tudod, ki vagyok?
– Felbukkantál megannyi világ történelmében. Egész kultuszok épültek a hozzád hasonlók köré, majd nyom nélkül eltűntetek.
– Olyan kultuszok, mint ez! – Clarkra mutatott. – A cégük is egy a sok közül, ezért tudták, hol keressék ezt a helyet. Még azt is elintézték, hogy új avatárom eljöjjön. Nem véletlenül kellett ideutaznod olyan messziről emiatt a gyilkossági ügy miatt. Gondoskodtak róla, hogy itt legyél. És most lássuk, miért!

Clark felé indult, és Lily most először érzett szánalmat a nő iránt. Szerencsére amikor megmozdította lábát, észrevette, Yog-Sothoth hatalmas hibát vétett.

A férfi már Clark előtt állt, amikor Lily előrántotta tartalék fegyverét a csizmájából. A nyalábvető nem volt nagyobb, mint két gyűrű, és egy kis marok rész. Ahogy ujjai a gyűrűkbe siklottak, a fegyver bekapcsolt, és a belőle kilőtt sugár szabályosan átszelte Yog-Sothoth testét. Az idegen isten megfordult, és előrelépett, de Lily ezúttal biztosra ment, és fejre célzott. Először hamvába halt ötletnek tűnt a hasogató fejfájása miatt, de végül Yog-Sothoth a homlokába égetett lyukkal dőlt a padlóra.

Lily felkelt, és az oroszhoz sétált. Elégedett, mégis sajnálkozó pillantást vetett rá. Alexej jó ember lehetett, mielőtt megszállta az entitás.

Clark felpattant, és Lilyre támadt. Kezében szorongatta a vodkás üveg egyik cserepét, csuklóján még ott himbálózott az elvágott kábel.

A parancsnok suhintott, majd követte hátráló ellenfelét. Lily elkapta Clark karját, azután átvetette vállán a nőt, és a földhöz vágta. Kiütötte kezéből az üveget, és elhátrált.

– Te mocskos ribanc! – pattant fel Clark. – Nekem kellett volna a kiválasztottnak lennem! Engem kellene birtokba vennie a mindenek urának!

Clark ütött-vágott, de egyszer sem talált célba. Lily mindig sikerrel hárított, de így nem vehette észre a mögötte formálódó portált. Végül a protézis nagy erejű, állcsúcsra mért csapásával a fal tövébe hajította a parancsnokot.

– És ezúttal maradj is ott! – fenyegette Lily, majd megérezte a tarkóján végigkúszó balsejtelmet.

Hátrapillantott a csaknem teljessé vált átjáróra, majd a harmadik áldozatot alakító Alexejre. Csápok vágódtak ki az interdimenzionális portálból, a nő lába köré tekeredtek, földre rántották, és nem eresztették.

Lily kétségbeesetten karmolta a padlót, mialatt hidegség kúszott lelkébe, mintha a legsötétebb űr hűvöse férkőzött volna bőre alá. Megérzett fejében egy másik, hatalmas tudatot, amely kezdte háttérbe szorítani őt.

– Nem! – üvöltötte, és protézisét a padlóba vágta. Gépies körmeivel árkot szántott a kőbe.

Csonka ujjára meredt, és ráébredt, nem engedi át magát egy idegen istenségnek! Nem azért talált magára Carl és a baleset után, hogy így érjen véget!

Minden idegszálát megfeszítette, és koncentrált. Ziháló légzését próbálta lelassítani, hogy elnyomhassa a robbanni készülő pánikot. Kézzelfoghatóan érezte a hideg érintés gyengülését, mintha megtorpant, és lassan visszaszorult volna.

– Nem teheted ezt! Mi összetartozunk! – zengett fejében Yog-Sothoth hangja.

Lily megértette, azért kellettek a rémálmok és a látomások, hogy kizökkentsék rideg gondolkodásából. Sebezhetővé kellett válnia, hogy az istenség közel férkőzhessen hozzá. De Lily sosem érezte olyan erősnek magát, mint e percben, és hamarosan kirugdosta magából Yog-Sothoth elméjét.

– Átkozott! – zengte az istenség a portálon keresztül, hangjával megrengette az alagutakat, és sziklákat hasított le. Egyikük a Lilyt markoló csápokra zuhant, és szétlapította őket.

A nő letépte magáról az undorító, nyálkás tagokat, és futni kezdett. Clarkot is vinni akarta, de két sziklatömb eltemette a szőke nőt.

Lily faltól falig támolygott, miközben a világ szét akart hullani körülötte. Recsegett-ropogott az aszteroida, törmelékek potyogtak a nő körül, de ő csak ment rendíthetetlenül, míg be nem vágódott a liftbe, és fel nem jutott a bázisra. A padló kettévált a talpa alatt éles reccsenéssel, és az egyik oldala megsüllyedt. Lily csúszni kezdett a mellette megnyílt szakadék felé, nyirkos tenyerével mindhiába próbált megkapaszkodni a sima padlón. Épp csak sikerült megragadnia egy leszakadó csövet, és elkerülnie a halálos zuhanást. Kikászálódott a nyílásból, de egy újabb rengés a falnak dobta. Ismét beverte amúgy is hasogató fejét, de túl makacs volt, hogy feladja. Sikerült bevergődnie a vezérlőbe, és leadnia a vészjelzést, mielőtt minden elsötétült volna előtte.

* * *

Lily Tom nevét ismételgette félálomban.

– Ki az a Tom? Volt még valaki magával a bázison? – kérdezte egy lila bőrű nő.
– Hol vagyok? – nyögte Lily nehézkesen.
– A Yaromi nevű mentőhajón, a vészjelzésre érkeztünk, és próbáljuk ellátni magát. Ki az a Tom? Maradt még valaki a bázison?
– Tom, Thomas Andrew… Taylor. Taylor. Pilóta.

Próbálta összeszedni magát, de a nyugtató béklyóba verte.

– Nézzenek utána, azonnal! – adta feladatba a doktornő.

Lily megmakacsolta magát. Nem bízott az orvosokban, csak Tomban. Ha Tom azt mondja, megúszta, és rendbe fog jönni, akkor elhiszi. Kezdte legyűrni a gyógyszereket, így láthatta, amint valaki a doktornő fülébe súgott, és ő elfintorodott.

– Mi történt? – kérdezte Lily, és hirtelen éberré vált. – Hol van Tom?

A doktornő szavai romba döntötték Lily világát, és kirántották a realitás szőnyegét a lába alól. Ezt követően egyetlen kérdés lüktetett a fejében: Mióta próbált hozzáférni Yog-Sothoth?

– Nem találtunk Thomas Andrew Taylor nevű aktív pilótát egyik rendszerben sem.
– Lehetetlen! Évek óta ismerem! Ő hozott ide!
– A jelentések szerint Ön egy automata hajóval érkezett. Az egyetlen, akit ezzel a névvel regisztráltak, elhunyt kadét korában egy gyakorlat alkalmával.