Régi mozaikok

Szépirodalom / Novellák (280 katt) GROSS65
  2023.09.05.

Párbeszéd
– Mama én vagyok...
– Kisfiam...
– Ne sírj! Képzeld, kaptam munkát. Már elég sok szót megértek...
– Van mit enned?
– Igen, ebédet is kapunk a szállás... Most menni kell dolgozni, majd hívlak...
– Vigyázz magadra, kisfiam, meg ne fázz!
Letette. Pár centje maradt. Nyaka köré tekerte a rongyos sálat. Fázósan leült a dobozaira az új haza járdaszigetén.

A nyomorék
Két lába combtól hiányzott. Torzóként egyensúlyozott négykerekűjén, amit egy babakocsi aljából eszkábáltak össze. Röhögve, majomszerű mozdulatokkal lökte magát előre a járdán. Az emberek riadtan tértek ki az útjából. Foghíjas, alkoholtól felpüffedt asszonya nevetve biztatta és megsimogatta a kezét.
Talán ez a boldogság...

A haldokló
A Liliomban reggel még felült. Kuszált vizes haja előrebukott, arca lassan gumiszerűvé, alaktalanná torzult. Egész éjszaka a gyermekeit hívta. Majd megfésülte a haját és ruganyos mozdulattal elindult a fiatal férfi felé, aki lassan tengerszemmé változott.
Hajnalban jöttek érte. A gumikerekek meg-megzökkentek a homályos folyosó kőkockáin.

Szorongás
Lépcsőház. Körfolyosó. Sötét. Követnek... Zárt ajtók. Agyvérszegény, befordult életek. SEGÍTSETEK...

A buszon
– Meghúztad öcsém...
– Ha nem mentek beljebb hátramegyek és úgy pofán váglak benneteket, hogy a takony menetet vág a nyakatokon!
– Ku-ultúúra...
– Miből fizetem ki, fogalmam sincs...
– Akkorát hánytam a bulin öcséém!
– Annak a köcsög kurvának kinyomom a szemét, ha lenyúlja a fiúmat...!
– Lemondtam a favorit díjcsomagot, jobb a felező.
– Kórházból... ja... azok se tudnak semmit!
– Képzeld, úgy megrepedt a fal, hogy átláttam a szomszédba!
– A szüleim olyan köcsögök. Az ajtón lógtam ki, csak akkor szökés, ha az ablakon.
Hajnalban úgyis visszasunyogtam.
– Igen, úgy felhúzták a kollégiumban, hogy szétverte az ajtót.
– A keresztanyám... menj haza te részeg állat...
– Szia! Közöd? Szia... Néha lemegyek hozzá, meg történik ez, az... tudod... Most az a baja, hogy nélküle mentem el bulizni. Hogy tapad ez a lány...!
Az utca két oldalán plakátok. Isten, haza, család... Belzebub tekin... tetű férfi „néz le”...
Elegáns hölgy... fél szemén kalózkötés. Festve... ezt el-megkúrtuk... SOKAN...

Hírek
Tízezer ember meghalt. Földrengés, sárlavina. Hírolvasó mosolyogva:
– Mindenkinek kellemes hétvégét kívánok...!

Kórházban
– Tessék levetkőzni...! Tessék hallgatni, mert nem tudom megvizsgálni!
Billentyűk. Számítógép.
– Öltözzön fel... 300... Diagnózis: a beteg panaszmentes.

Karácsony
Békét és reménységet, békét a világnak!
A férje kilökte, a testvére nem fogadta be. Zavaros tekintettel kóborog az utcán. Szerencsére enyhe a tél
Békét...
Tíztől tizenhét óráig meleg levest osztanak. A jótékonykodás karácsony este szünetel.
Reménységet...
A telefonhívásokkal kezdődött. Aztán hangokat hallott. A család szégyellte. Magányos értelmiségi nő... falun. Ő pedig férjhez ment, virágokat hintve sétált a templomig vasár-naponta.
Megbocsátott. Látjátok, megint ott megy az a hülye...
Egy reggel a gyerekkora jutott eszébe, hintázni akart. A fészerben találták. A kontyán akadt meg a kötél.
Halott arcán gyermeki mosoly.
Békét a világnak...
A kisfiú sikoltozott. Down-kóros arcát apja pulóverébe rejtette. A fiatal férfi körbe nézett. Saját haverjai előtt is nehezen vállalta a főtéren meg mindenki... Azt hitte, szerencséje volt: szegény tanárként a város leggazdagabb lánya... úgy vonszolták ebbe a házasságba, ahogy a nőstény vipera szokta párzás közben a hímet...
Azóta csak a munka... A fiú nyöszörögve átölelte a férfi nyakát. Az apa ütésre emelte a kezét. A gesztus simogatássá szelídült. Lemondó mozdulattal húzta magához a kapálódzó gyereket, és a saját, unikumtól püffedt arcát pulóverébe rejtve sietett tovább.
Békét és reménységet...

A diktátor kivégzése
– Tömeggyilkos. Még az ünnepek előtt végezzék ki! – mondta az elnök, és parancsot adott a főváros bombázására.

Előző oldal GROSS65