Számadás

Szépirodalom / Versek (1445 katt) bel corma
  2011.08.06.

A sors akarta, megszülettem,
olykor gyarló mód vétkeztem,
ám sok jót is cselekedtem,
tettem, mit erőmből tehettem.

Bárki gyűlölt, nem gyűlöltem,
közömbös lett, s elkerültem,
ki fontos volt, azt kerestem,
mindig a szívemet követtem.

Veszteség ért, továbbléptem,
s múltam árnyait elengedtem,
súlyos terheim nem cipeltem,
feledésem kútjába vetettem.

Ha tehettem, hűen szerettem,
s pár percre boldog lehettem,
de én soha el nem feledtem
azt, hogy embernek születtem.

Előző oldal bel corma