Elengedlek
Szépirodalom / Versek (1520 katt) | bel corma |
2011.08.03. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/9 számában.
Kedvesem, csitt, csak aludj
el most szépen, s csendben
jéghideg, törékeny testedet
itt tartom remegő kezemben.
Úgy mint apa a gyermekét,
lassan s lágyan ringatlak,
és füledbe halkan suttogva
szép szavakkal nyugtatlak.
Szerető szózattal csitítalak,
felejtsd el a keserű kínokat,
csak szállj, ugye látod már,
az angyali, arany partokat?
Menj, az ezüst fátylon túl,
a tündérek éneke hívogat,
fejedben csilingel hangjuk,
és édes kacajuk simogat.
Az arcodon békés mosoly,
óvatosan a földre fektetlek,
szabad vagy, csak menj, én
elengedlek, mert szeretlek.
Előző oldal | bel corma |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |