Linktár

Hiányérzet

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/7 számában.

Azóta kínoz a hiányérzet, amióta kitettem a lábam otthonról. Ez nem is volt oly rég, hiszen még csak a kapumtól vagy tíz méterre ha járhattam.

Biztosan ismeri mindenki ezt az érzést. Tudod, hogy valami, de azt nem hogy mi. Borzalmas – gondoltam, míg lassan lépkedtem a Posta felé, ahová indultam. Lassan, hátha eszembe jut, mi az, amit otthon hagyhattam.
Képek peregtek lelki szemeim előtt, végigpásztázva a nappali belső képét.

Kulcs? Az nem lehet. Az ajtót bezártam.
Pénz? – tapogattam végig a zsebeim. – Itt van.
Csekkek? Itt vannak.

Akkor mi a fene lehet az?

Ekkor megvilágosodtam. A mobilom ott maradt az asztalon. Azonnal űr töltött ki. Most honnan fogom tudni, mennyi az idő, vagy, hogy fog-e esni az eső, vagy az árfolyam? Abba már alig mertem belegondolni, mi lenne, ha valaki hívna? Szörnyű!

Azonnal megfordultam és visszamentem érte. Úgy kaptam az asztalon heverő mobilért, mint szomjazó egy pohár vízért.

Szeretettel simítottam meg a képernyőjét, mint hű szerető bársonyos testét.

Lemerült…

Szomorú szívvel hagytam ott a töltőre dugva, és újra útnak indultam. Félve léptem ki az utcára, lassan lépkedve, sűrűn körülnézve az ismeretlennek tűnő világban. Minden információ nélkül.

Az Isten vigyázzon rám!