Linktár

Munkaruha

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/6 számában.

Ez lesz az első napom ebben az állásban, nem szeretnék mindjárt a kezdésnél felsülni. Kicsit izgulok, mert nem tanított be senki, egyből a mélyvízbe dobnak. Amikor ezt szóvá tettem, azt válaszolták, hogy ehhez a munkához nincsen szükség semmiféle előképzettségre, minden gyakorlás nélkül bárki el tudja végezni. A lényeg a megfelelő kinézet és a kitartás, mert a munkaidő hosszú és eseménytelen. Záró megjegyzésként még azt is hozzátették, hogy az elődömmel sem volt soha semmi probléma.

Elmegyek a megadott címre, és odasétálok a munkavégzés céljára kijelölt helyiséghez. Kopogtatok, majd belépek az ajtón, és hangosan, jól érthetően köszönök, de nem érkezik rá válasz.

Ez is jól kezdődik, de ha már itt vagyok, belevágok.

Nekifogok átöltözni: leveszem a baseballsapkámat meg a kabátomat, és a falra szerelt fogasra akasztom őket. Továbbra sem váltok ki nagy figyelmet, ám nem zavartatom magam. Folytatom a vetkőzést, megválok az ingemtől és a nadrágomtól, majd a cipőmtől és a zoknimtól is megszabadulok. Még mindig semmi reakció. Lerántom a bokszeralsómat is, így most már anyaszült meztelenül pompázok, de ezzel sem váltok ki hatást.

Amikor lehúzom a bőrömet, végre halk sóhaj hallatszik, csakhogy a nyitott utcai ablakon át szűrődik be egy járókelőtől. Lehámozom az izmok, az erek és az idegek hálózatát, aztán kipakolom a szerveimet. Utoljára egy denaturált szesszel teli lombikba pottyantom az agyam, és a sarokba állok. Egy idő múlva belátom, hogy munkaadóimnak igazuk van, tényleg elég unalmas beosztás csontváznak lenni a biológia szertárban.