A költőnek biz versből van a lelke
A költőnek biz versből van a lelke,
van öröme és bánata a versbe.
És ezer színnel szárnyal el az élet,
amíg a toll papírhoz érhet.
S ha pokolba fog merülni a sírja,
ő akkor is csak a rímeit írja.
És verseit vagy átkozzák, vagy áldják,
ha őszinte, az igazát kiáltják.
A gyűlölet és szerelem kísérhet
a sorok közt, mint számtalan kísértet.
És ezerféle érzelmeket árnyal,
ahogy a vers egekig szárnyal.
Ott van ő a káoszban és rendben,
idézhetik hangosan vagy csendben.
Mint kísértet, ki az igazat látja,
a megalkuvás sose lesz barátja.
Az igaz költő az átkot is bírja,
ha száz éves is, a sorait írja.
És eltűri, ha bú kél a lélekben,
a vers tartja őt örökké életben.
Vége