Fakó angyalok
Fakó angyalok, vértelen ajkatok
csókjaitól arany glóriák gyúlnak,
s az indigó éter fodros hullámaiba
forró, szerelem szózatok hullnak.
Karcsú ujjatok a néma időt simítja,
hűs homokja a végtelenben remeg,
fémes suttogásotok visszhangja
áldott álomként szemünkre pereg.
Méla sóhajotok fahéj ízű párája
bódító, mámoros ködként szitál,
békés remegése kitölt minket,
elsodor, szívünkhöz utat talál.
Ha időnk kitelik, akkor majd
ezüst szárnyaitok alá vesztek,
s odaát, az álmok világában
minket szeretve öleltek.