Foszlányok

Szépirodalom / Versek (1013 katt) DarkChii
  2011.07.10.

Túl sok voltál nekem,
s én túl kevés ahhoz a tömkeleghez, ami kérgessé tette lelked.
Most én kérgesedem, hogy érthesselek.
Vég(r)e.

*

Balga vagy, ha hiszed, lélek-redőzésed elég bármihez is.
Ne hidd, hogy szavad, szíved, tetted, lelked
Majd megindítja az emberlelket.
Mert van, akinek megállt az Idő.
Van, akinek nem lét az élet:
Csak történés. Csak tett.
De nem érzés.

*

Elszikrázó napfény tombolhat benned:
Nem ég.
Mert csilloghat valami, ha nem fénylik:
lelked hiába helyezed bele.
Elvesztesz vele
egy létet.

*
...és még ma is, itt, ebben a percben,
nem kívánok mást, csak hogy élj:
ne hazudj magadnak, másnak, ne menekülj,
ne harcolj: de izzon lelked, mint a parázs,
sosem ellobbanón, mégis folyton égőn:
Nem fáj semmi, ha tudom, hogy nem volt hiába,
ha tudom, hogy amit elvettél tőlem:
magadba ittad, lényeddé tetted.
Ezt kívánom csak neked:
Hogy szeress úgy, ahogy én szerettelek.

*

Átláttam rajtad.
Olykor.
Főleg az elején, mikor még hagytad.
S hogy utána mi történt - ki tudja?
Csak szemeidre emlékszem.
Sírtak. Kértek.
Hogy bocsássam meg nekik, amiért nem szerettek.

Előző oldal DarkChii
Vélemények a műről (eddig 3 db)