Az ócskás – 10. rész – Csak egy falat

Horror / Novellák (410 katt) Erdős Sándor
  2023.03.10.

Ideje lenne elmennem már orvoshoz, gondolta Ron, miközben nagy nehezen bekötötte a cipőfűzőjét. Harmadik napja nem érzett éhséget, miközben szinte csak egy falatot evett minden nap, ám a telítettség érzése folyamatosan kínozta. Minden reggel úgy kel fel, mintha egész éjjel evett volna, ám a rendszeres reggeli hűtőellenőrzés nem mutatott arra, hogy esetleg álmában zugevő lenne. Még jobban zavarta az a vékony vércsík, amit a szája szélére száradva talált minden reggel, és még a párnájára is jut belőle. Legsötétebb gondolatokkal teli óráiban már a gyomorrák benne dúló gonosz pusztítására is gondolt, ezért döntött úgy, hogy ma elmegy az orvosához.

Miután a kabátját felvette, az előszobaszekrényen heverő medált is zsebre vágta. Pár napja vásárolta néhány centért egy vándor ócskástól, és mint szerencsét hozó talizmánt hordta magával. Rögtön megtetszett a különleges érme neki, mikor meglátta a sovány kis árus egy bevásárlókocsi mellé kirakott portékái között. Az érmén lévő véseten egy démonszerű lény nyújtott át egy tálat egy elmosódott alaknak. Az alaknak kivehetetlen volt az arca, de furcsán ismerős volt Ronnak, gondolta valami mitológiai alak, akiről annak idején tanultak az egyetemen. Bezárta maga mögött az ajtót, és gyalog indult a két háztömbnyire rendelő Dr. Zribanekhez, aki már hét éve volt az orvosa.

A rendelő egy egészségügyi központban foglalt helyet és kimondottan a középosztálybeli rétegek számára létesült. Tiszta tág terekkel, saját biztonsági szolgálattal, valamint aránylag jó felszereltséggel büszkélkedhetett. A recepciós hölgy, mint régi ismerőst üdvözölte Ront, miközben hellyel kínálta egy kényelmes fotelben, biztosítva róla, hogy a doktor úr nemsokára fogadni fogja.

Trebolin a harmadik szendvicsét majszolta éppen, mikor megszólalt az egészségügyi központ belső riasztórendszere, és egy hisztérikus női hang Dr. Zribanek rendelőjébe kért azonnali segítséget. Kedvetlenül csomagolta el a szendvicsét, miközben arra gondolt, hogy ismét egy hisztérikus beteg lehet a riasztás tárgya, aki elégedetlenségének tettlegességgel ad hangot. Trebolin valaha rendőr volt hazájában, és nem is a legrosszabb, ám miután kivándorolt a lehetőségek földjére, csak mint biztonsági őr kapott állást. Ruganyos léptekkel haladt a riasztás helyszínére, ahol sápadt hisztérikus asszisztensnő mutatott szótlanul a doktor ajtajára.

Sok mindent látott már életében, de ami a rendelőben fogadta, még az ő harcedzett gyomrát is felforgatta. A földön fekvő, már élettelen orvos nyitott hasüregében egy zavart tekintetű fiatalember matatott morogva, miközben a szája szélén vélhetőleg a néhai Dr. Zribanek vastagbelének egy darabja lógott. Hangos morranással tépte ki Ron a hulla szívét, és gyömöszölte a szájába cuppogva, miközben ajkán vékony vércsík csorgott a nyakára. Az első megdöbbenés után Trebolinban feléledtek az eddig szunnyadó rendőrösztönök, és felszólította a fiatalembert, hogy álljon a fal mellé felemelt kézzel. Miután a felszólításnak nem tett eleget, hanem tovább kutakodott a nyitott hasüregben, Trebolin a gumibotjával Ron karja alá nyúlt és tarkójára feszítette azt. A földre teperte, és egy, a zsebében tartott gyorskötözővel összekötötte a karjait. Kikiabált az ájuldozó asszisztensnőnek, hogy hívja a rendőrséget, majd felállt.

Trebolin figyelmét felkeltette a földön fekvő, összekötött karú férfi zsebéből kihullott kis érme, amely furcsa zöld fényben úszott. Felemelte, és mikor ránézett, felvonta busa szemöldökét. Az érmébe egy démonszerű lény volt vésve, ahogy egy tálat nyújt át a szinte fényképszerűen kidolgozott metszeten Ronnak.

Előző oldal Erdős Sándor