Az ócskás – 3. rész – Az üveggolyó
Apró csobbanással esett a pocsolyába a kavics, amit Sou dobott bele az imént. Kacagott egyet azzal a csilingelő nevetésével, mellyel rendszerint elbűvölt mindenkit, akivel csak összehozta a sorsa. Épp a mai napon volt a születésnapja, a tizedik, amire szülei nagy gonddal készültek. Az erdő széli kis faház szegénységről, de szeretetről is tanúskodott annak, akinek volt erre szeme. Az idők folyamán megroggyant tákolmány itt-ott ki volt ugyan javítgatva, de látszott az enyészet minden formája rajta, viszont tisztaság és gondosság varázsolta igazi otthonná az épületet. Sou édesanyja nagy gonddal tartotta kézben szűkös költségvetésüket, édesapja pedig elvállalt minden munkát, amit csak talált, hogy kis családjának meg tudjon adni mindent, amit csak tudott. Óvó, és gondoskodó szülők voltak, ami ritka manapság, és gyermeküket szerették a világon a legjobban. Sou az udvaron játszott a kavicsokkal, édesanyja pedig sütemény sütött a kislány születésnapjára, amíg a családfőt várták, hogy hazaérjen.
Ken boldogan sietett hazafelé, zsebében a lányának szánt ajándékkal, egy üveggolyóval. Vándor ócskástól vásárolta az imént egy számára kisebb vagyonért, de lánya boldog mosolyának a látványa megért számára bármit. Sietett, hogy minél előbb átadhassa az ajándékot, hiszen ma van a kislánya tizedik születésnapja, amit emlékezetessé szeretett volna számára tenni.
Néhány szelet sütemény gőzölgött az asztalon, mikor Ken belépett az ajtón, és felesége mosolygós arcát fürkészve asztalhoz ült. Sou meglátta az udvarról az édesapját, futva szaladt a házba és hatalmas lendülettel a nevető Ken ölébe ugrott.
– Boldog születésnapot kicsim! – mondta Ken, és átnyújtotta lányának az ajándékát.
Sou csillogó szemmel bontotta ki a kis csomagot, amiben egy szikrázó üveggolyó lapult, de nem akármilyen golyó volt ez. A fény felé tartva három kis emberalak látszott a golyó belsejében, igazi műremek volt ez a maga nemében. Miután elköltötték szerény vacsorájukat, és megették a süteményt, Sou örömmel telve futott ki az erdő szélére és boldogan vizsgálgatta a lemenő nap fényében az üveggolyó belsejében a három kis alakot. Hirtelen szél támadt, a látóhatárt sötét felhők takarták, majd villámok cikáztak át az égen és mély morajlás hallatszott.
Egy hétig keresték lányukat a boldogtalan, magukba roskadt szülők, de sehol sem jutottak a nyomára. Egyesek szerint farkasok rabolhatták el a kislányt, de erre utaló nyomot sehol sem találtak. A szeretet és béke otthonába beköltözött a fájdalom és a gyász. Soha sem heverte ki Ken és felesége lányuk, Sou hirtelen eltűnését, bár az apa évekig kereste a lányát, ám hiába.
Kyasanur a vándor ócskás nyikorgó kordéját tolva megállt az erdő szélén, majd egy pocsolyából felvett egy üveggolyót. Letörölte róla a sarat, és a fény felé tartva, kaján vigyorral az arcán nézte a golyó belsejében látható négy kis alakot.
