Linktár

A bú, s a bánat

Az ősz ölelte bús magányom,
cipelte át az ingoványon,
de az mohón lehúzta mélyre,
remélem, ott marad sokáig,
nem érdekel, hiába fázik,
az ördögé legyen szeszélye.

Ne várjon énreám a bánat,
ezért fogom füles kupámat,
merítem el bohón a borba,
s remélem azt is elfelejtem,
miért facsarta úgy a lelkem,
akárha durva prése volna.