Sötétség

Szépirodalom / Novellák (366 katt) maggoth1
  2023.01.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2023/1 számában.

Hazafelé elszunyókált a volánnál, mintha a tudatalattija előre eldöntötte volna, hogy aznap éjjel el kell gázolnia valakit. Csak a csattanásra riadt fel, amikor az elhanyagolt ház előtt elütötte a hajléktalant. Az autó lefulladt, ő pedig sokkos állapotban remegett a kormánynál, és a hűtő pattogását hallgatta.

Az idő megfagyott körülötte, aztán hirtelen hátratolatott, és hatalmas gázfröccsel elhajtott.

Nem teszi tönkre az életét egy senkiért. Nem kellett volna Edmondéknál meginnia azt a kis gyümölcsös sört, miután helyre tették a könyvelést. Szerencsére csöves az áldozat, a rendőrök valószínűleg csak ímmel-ámmal nyomoznak majd, és végül a döglött ügyek közé sorolják az esetet. Hál istennek egyetlen kamerát sem látott a baleset környékén.

Nincs miért aggódni, nem találhatják meg. A motorház persze megsérülhetett, de azt majd a Tibi rendbe hozza. A srác ügyes karosszérialakatos, és kérdezősködés helyett többnyire inkább csak a fenekét stíröli. Azért nem árt, ha otthon, a garázsban lemossa az autót, mielőtt átviszi a szakihoz.

Csak Ildi ki ne szúrja, mert infarktust kap! Mondjuk, elég késő van, biztos alszik már az örökbefogadott lányukkal együtt. Délutános volt a kórházban, plusz reggel hétkor a csitrit is útnak kell indítania az iskolába. Ez náluk bevett gyakorlat, ő keres többet, teljesen normális, hogy a házimunka javarésze a párjára marad.

Mindegy, nem lesz gond, megússza ezt az egészet. A fedélzeti kamera memóriáját ugyan nem tudja törölni, és a GPS-ből sem képes kiradírozni, merre járt, de a nyomozóknak ahhoz előbb el kellene jutniuk hozzá, hogy ellene fordíthassák ezeket a tényezőket.

Esőcseppek koppantak a szélvédőn, mintha a természet így akarna kompenzálni a nappali forróságért. Hamarosan kisebb jégdarabok is potyogtak. Először bosszús lett a fényezés miatt, de aztán meglátta a dolog jó oldalát. Az ítéletidő könnyen eltüntetheti a kocsijáról a kripli maradványait. Lelki szemével maga előtt látta, ahogy apró, véres szövetcafatok csörgedeznek tova az úttest repedéseiben. A zuhé, mintha csak vette volna az adást, intenzívebben rákezdett, és gyors staccatókkal dobolt a Ford tetején.

Vajon mit érezhetett a csöves, amikor eltrafálta?

– Menj tovább, Nóra! – súgta a fülébe egy sötét tónusú hang hátulról. – Eszedbe se jusson visszafordulni azért az emberi roncsért! Ha az a kriptaszökevény túléli, fizethetsz neki, míg világ a világ.

Az intonáció és a stílus a biológiai anyjára emlékeztette, de amikor a belső visszapillantó tükörből riadtan a hátsó ülésre pillantott, csak valami sötét gomolygást látott. A jó Andrea asszony hatévesen nevelőintézetbe adta a lányát, mert rájött, hogy az eltartása a napi töményadagja rovására megy. Ő akkor már elég idős volt hozzá, hogy felfogja, mi történt vele, viszont még túl fiatal ahhoz, hogy megsejtsen valamit a rá váró nehézségekből…

Összeszorította a fogait, aztán dühösen félrerántotta a kormányt, és csikorgó kerekekkel száznyolcvan fokos fordulatra kényszerítette a kocsit. Eszelős sebességgel száguldott visszafelé, menet közben többször is majdnem árokba csúszott, mégsem lassított.

Talán még él az öreg! Hát, ő visszamegy érte, mert nem olyan önző szörnyeteg, mint az a nő, aki a világra hozta!

Mit érne egy olyan élet, amelyben állandóan attól kéne rettegnie, hogy egy nap érte jönnek? Sosincs igazán jó pillanat a bűnhődésre, de valószínűleg minél későbbre tolódik, annál fájdalmasabb.

Végre visszaért a lehangoló patkányfészekhez, és megpillantotta az öreget. Törött játékként hevert a betonon. Kiszállt a kocsiból, és mit sem törődve a vízözönnel fölé hajolt. Úgy tűnt, mégsem kenődött péppé a feje a motorházon; még lélegzett, és a szíve is vert. Azonnal hívta a mobilján a mentőket és a rendőröket. Úgy vélte, mire kiérnek, a vihar elmossa a nyomokat, és nem fognak rájönni, hogy elment, aztán visszajött. Az alkoholt persze kimutatják majd a vérében, és valószínűleg a jogosítványát is végleg bevonják, de ha a férfi időben megfelelő ellátáshoz jut, megúszhatja egy felfüggesztettel a malőrt. Csupán életben kell tartania, amíg megérkezik a felmentő sereg.

– Itt vagyok, hallja?! – kiabálta az öreg fülébe, miközben a karját dörzsölgette. – Velem kell maradnia, világos?

Közeledő szirénazúgás hallatszott, és a távolban már látta a vészvillogó fényeit. Elmosolyodott, mert győzött a sötétség felett, amit gyermekkora óta a lelkében hordozott.

Előző oldal maggoth1