Sápadt angyal nem feledlek
Az alkony lágy, szellő lantján
szerelem szonáta száll felém,
hűs ujjam dallamát simítja
száraz pernyeként hull elém.
A hold ezüstös, szeretet színe
mindent lebíró hűvös hullám,
sugara széttörik szívemnek
kemény, kristályos pajzsán.
Köröttem millió, alvó virág
édes folyamként virulnak,
ám ha érintik szürkeségem
halk sikollyal kifakulnak.
Langy fuvallat szellem keze
kedvemet keresi kutatva,
lélek fátylam fellebbentem
s ő menekül dérrel sivítva.
Kedvesem, csak szépséged
emléke, mi maradt nekem,
vörös ajkad véres nyomát
én hideg bőrömön viselem.
Sápadt angyal, te lehelted
ajkamra az árnyak csókját,
s én némán, könnyezve járom
a vámpírok magányos útját.