Kuss VIII
Nyolcadik fejezet – Füstös
Két nap telt el azóta, hogy Grófnál járt, de egyetlen pillanat sem telt el anélkül, hogy Füstös ne rettegett volna amiatt, mikor törik rá az ajtót és zúzzák ízzé-porrá csontjait, majd vágják el a torkát. Gróf szavában annyira lehetett bízni, mint egy éhes oroszlánban.
Erős volt a gyanúja, hogy csak azért hagyták életben, mert olyan munkát bíznak rá, amibe akár bele is törhet a bicskája.
A kikötőben lődörgött, mikor valaki megfogta a vállát, és egy borízű hang azt mondta:
– Beszélnünk kell. Gróf küldött.
Első mozdulata az lett volna, hogy jól képen vágja azt, aki megfogta a vállát, de a mondat elhangzása után meggondolta magát. Nem húzhatja ki még jobban a gyufát Grófnál.
– Beszélj! – mondta Füstös a borostás, tagbaszakadt fickónak, aki megszólította őt.
– Ma este a 10-es dokknál várj. Keresni fognak – csak ennyit mondott a fickó és öles léptekkel eltávozott.
Füstös legszívesebben utána lépett volna és betörte volna a fejét, de letett erről a szándékáról.
– Szóval itt az idő – gondolta – ma este kiderül, milyen finomságot szánt nekem Gróf.
Estig még van ideje bőven, ezért úgy döntött felhajt valami pipit, és élvezi az életet. Ki tudja meddig tart.
A kikötőben horgonyzó egyik bárkán fiatal lány szárogatta a halászok hálóját, míg apja a kapitány, és a legénység tagjai a jó fogást ünnepelve a kocsmában múlatta az időt.
Füstös szó nélkül felugrott a bárkára és a meglepett lányt szó nélkül képen törölte.
Rémület látszott a lány arcán. Talán ha tizenhat éves lehetett és bár sok barbár embert látott rövid élete során, apja eddig megóvta a bajtól. De most nem volt itt az apja.
Füstös belökte a lányt a bárkan lévő kis kabinba és utána mászott. A szája sarkában kis nyálfolyam jelent meg a várható kéj ígéretétől.
– Jó lesz, meglátod galambom! – sziszegte.
Mikor a nadrágját igazgatva a partra lépett, nem vette észre, hogy valaki figyeli. Egy sziklakemény arcú, szemét napszemüveg mögé rejtő férfi figyelte minden mozdulatát.
