A Kiválasztott

Szépirodalom / Novellák (742 katt) Cyrus Livingstone
  2011.06.04.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/5 számában.

Csendben gubbasztott a királyi pompával díszített hálóhelyén, egymagában a Kiválasztott.

A feje még mindig zúgott a kürtök, fanfárok rikoltásaitól, s az őt éltető tömeg végtelennek tetsző, falrepesztő morajától. Egyszerű lelkét kígyóként mardosta a rettegés, bár ő maga sem tudta, mitől félt. Minden, ami történt, oly felfoghatatlan volt számára…

A minap még a kalászt sarlózta az Ikerfolyók termékeny szántóin, midőn a hosszúfülű szamarakkal vontatott, kétkerekű szekerén maga a Főpap jött érte, fegyveres kíséretével. A katonák páncélja és sisakja sárgán ragyogott, mint a Nap, bántóan vakítva a szemet. A díszes süvegű, dús szakállú szikár alak a Kiválasztottra emelte a tekintetét, majd így szólt:

„Ő az!”

Erős kezek ragadták meg a Kiválasztottat, s kérlelhetetlenül hurcolták az égetett agyagfallal körülvett Város felé. Nem tiltakozott, szólni sem mert ijedtében.

Bealkonyult, mire a Városba értek. Egészen a hatalmas, lépcsős templomig vonszolták, amelyet a papok Zikkuratnak neveztek, s amelynek csúcsa az istenek hajlékát ostromolta.

A legnagyobb titokban vitték ide, hogy másnap arannyal-gyémánttal felékszerezve, díszes, faragott trónuson hordozzák körbe a Város utcáin-terein.

Bőrét balzsamos olajjal fényesítették, haját és szakállát ügyes kezek nyesték meg, majd fésülték elegáns csigákba. A háta majd’ meggörnyedt a fejét ékesítő korona súlya alatt.

Ő mégis tartotta magát, szoborszerűen, komor méltósággal. A félelem adott neki erőt, hogy szilárdan állja az éljenző tömeg kavalkádjának ostromló hullámait. Síró-nevető arcok óceánja vette körül, bizarr eksztázisban kavarogva feléje mindenfelől.

„Eljött végre! Eljött hát! A megmentőnk!”

Ezt kiáltozták egyre-másra, de a Kiválasztott képtelen volt felfogni e szavak értelmét.

A nap végén a királyi palota legdíszesebb termébe vezették. Az asztalokon gyöngyöző bor, és a legdrágább étkek várták, amelyet a négy világtáj leggyönyörűbb rabszolgalányai tálaltak fel.

A Kiválasztott zavarba jött. A természetfelettinek tűnő csillogásban képtelen volt megkülönböztetni az ékszert a gyümölcstől. Megszédült az ismeretlen illatoktól, s megigézve bámulta, ahogyan az elefántcsont-, ében- és bronzbőrű lányok kecsesen sürögtek-forogtak.

„A tiéd mind! Vedd magadhoz őket!” – így bátorította a Főpap, szívélyes mosollyal.

A Kiválasztott napjai bor- és kéjáradatban úsztak tova. Ám a mámor folyama sem volt képes elmosni a szunnyadó rettegést. Legbelül érezte, hogy ő itt fogoly. E falak közt nem talált sem oltalmat, sem megértést. Valami történni fog vele… valaminek történnie kell!

Midőn egy este a Hold platina korongja a Zikkurat csúcsát érte, váratlanul a Főpap kereste fel a Kiválasztottat, e szavakkal:

- Jer, kérlek! Eljött az idő!

A Kiválasztott engedelmesen követte a süveges férfit, a szabadulás reményében. A Zikkurat tetejére hágtak fel, izzadva-lihegve. Körös-körül fegyveres őrök vigyázták a léptüket.

A tetőszentélyben embernyi máglya magasodott. A Kiválasztottat rossz előérzet fogta el, de már nem volt visszaút. A Főpap rögvest erős illatú itallal teli serleget nyomott a kezébe, majd ünnepélyesen így szólt:

- Az istenek engeszteléséért, vétkeink megbocsátásáért, termékeny földjeinkért, az Ikerfolyók Fiaiért, tedd meg, kérlek, ó Kiválasztott!

A Kiválasztott tétovázott. A szavak baljósan csengtek, s szeretett volna végre tisztán látni. Hiszen nem ő akarta, hogy így legyen!

Kétségbeesve keresett kiutat, ámde a papok szoros gyűrűt vontak köréje, s erővel diktálták belé a keserű levet. A Kiválasztott némán, ledöntött bálványként roskadt össze. Holttestét gyakorlott kezek helyezték a máglyára, s immár királyi méltósággal feküdt ott, ismét feldíszítve.

A tűz fellobbanásakor a Főpap karját az égnek emelve, ősi fohászt kántált:

„Ó, örök vizektől ölelt,
mindenben dús város,
rendíthetetlen bika,
az ország bőségének oltára… zöld hegy,
Isten-fonta sorsú város,
szentély, menedék, Ur; égig emelkedj!”

(Fatér Tibor fordítása)

Előző oldal Cyrus Livingstone