Vérem íze

Horror / Novellák (96 katt) Tad Rayder
  2022.04.18.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2022/4 számában.

Remegő testtel riadtam fel az éjszaka közepén, mikor azok a rémképek űztek vissza a valóságba, amiket álmomban láttam. Ezek közül a legjobban megelevenedő, ami átjárta a testem minden pontját, és félelmet keltett bennem, az volt, amikor az a sötét alak az árnyékos szobában fölém hajolt, és a fogait éreztem a nyakamon, miközben az ütőeremre tapasztotta mocskos vámpír pofáját. Amikor jól lakott, mint aki dolgát elvégezte, csak nézte és gyönyörködött ziháló testemben, amit a fájdalomtól nem tudtam nyugvásra bírni. Odakaptam a nyakamhoz, és éreztem a két fog nyomán kiserkenő véremet, ahogy a lüktető ereimből távozik a testemből. Ahogy ott ült az ágyam szélén, és nézett, elégedett és egyben öntelt mosoly volt a pofáján. S akkor odavágtam neki.

– Érzem a bűzös pofád leheletét magamon, te féreg!

Ő ekkor rám villantotta smaragdzöld szemeit és így válaszolt.

– Kedvesem, az nem más, amit érzel, mint a véred fémes íze, amit annyira szeretek.

A tudat, hogy nem ereszt, és azért kellek neki, mert a vérem szívja, elgondolkodtatott, hogy leszek-e még valaha szabad ember. Vagy nekem is ilyen szörnyeteggé kell válnom, hogy szabadnak érezzem magam. Undor fogott el, hogy egy vérszívó tehetetlen emberi testbe zárt tárgya lettem, és nincs hova mennem. Ez volt az egyik rémkép, amire felriadtam, de mivel vámpírok nincsenek, így nyugodtan visszaaludhattam, hogy másnap elkezdhessek egy újabb szép napot.

Sümeg, 2022.03.19.

Előző oldal Tad Rayder