Valami kopog
Valami rég kopog az ablakom alatt,
Csak nem a hűs eső jelez most énnekem?
Vagy egy vándor koldus emberséget kérve?
Vagy csak a képzelet játszik most velem?
S mi van, ha madár, ki élelmet keresgél?
Vagy csak a szomszéd, ki féli az életet?
Netán az élet az ezernyi tanáccsal?
Vagy csak az éjszaka kerget álomképeket?
S mi van, ha egy kedves, szép, nagy szemű leány?
Virágot árul, és mézédes csókokat,
S cserében nem kér tőlem ő egyebet,
Csak emberséget és nem bántó bókokat?
De mi van, ha én vagyok, egykori önmagam?
Szomorún, magányos lázálom közepén.
Őszi ködben úszva, köröttem nagyvilág,
S benne lelkem könyve haldokló gyertyafény.
