Chuck Norris a köbön

Neoprimitív / Írások (265 katt) Norton
  2022.03.05.

1. Norris és a pszichopata

József, az elmebeteg gyilkos két nőt is a fához kötözött az erdő mélyén rejtező faháza előtt. Ilona és Mónika valósággal remegett a félelemtől. Józsi egészen közel hajolt Ilonához, hogy a törékeny nő majd elszédült a bűzös leheletétől.

– Felajánlom neked a rudim felét – közölte a gyilkos egy perverz mosoly kíséretében. – A másik felét pedig kapja be Mónika!

Azzal elővett egy túró rudit a zsebéből, és arra akarta kényszeríteni a nőt, hogy bekapja.

– A pöttyös az igazi.
– Hagyja őket békén! – kiáltott egy helyszínre érkező erdész. – Vagy megkeserüli!
– Valóban? – tűnődött József, majd kiadta a parancsot.
– Kapd el, Jónás!

Egy bokor mögül ekkor egy barna medve csörtetett elő. Az erdész olyan gyorsan mászott fel a fára, amivel egy mókust is kenterbe vert volna.

– Nem félek a medvéjétől – közölte remegő hangon. – Én Amerikában éltem, ott sokkal nagyobbak vannak.
– Lehet – vont vállat Józsi. – De azok nem tudnak fára mászni.

Az erdész rettegve kapaszkodott feljebb, ahogy Jónás medve utána mászott. Szép kis élet-halál verseny vette a kezdetét.

– Hol tartottunk, hölgyek? – kérdezte a gyilkos.
– Meg akar minket erőszakolni?
– Kikérem magamnak, én csak darabolni szoktam – válaszolva sértetten, miközben beindított egy láncfűrészt.

Ekkor érkezett meg Chuck Norris, aki kicsavarta a kezéből a munkaeszközt, majd eldobta, és egy briliáns pörgő rúgással ártalmatlanná tette a pasast.

– Oldozzon el, kérem! – hebegte Mónika a száját csücsörítve. – Meghálálom!
– Szükségtelen – legyintett Norris. – A feleségemet hetente elrabolják.

Felvette a láncfűrészt, és kivágta vele azt a fát, amelyikre a medve mászott. Az erdész az utolsó pillanatban átugrott egy másik fára, mackó pajtás azonban nagyot esett, és nyüszítve csörtetett el.

– Maga egy hős! – lelkendezett Ilona.
– Ugyan, ez nálam egy átlagos nap. Chuck Norris mindig a megfelelő helyen van a megfelelő időben.
– És a megfelelő eszközöket használja – mutatott a láncfűrészre a faágon egyensúlyozó erdész.

Vége


2. Norris és a terroristák


– Sajnos nem teljesítették a követeléseinket – csóválta a fejét elégedetlenül Késes Pista, miközben kinyomta a mobiltelefont.
– Márpedig, amit megígértünk, azt be kell tartanunk, főnök – szögezte le Rozmár Józsi határozott hangon. – Ha nem tesszük, puhánynak fognak tartani bennünket.
– Azt hiszik majd, hogy blöffölünk – értett egyet Vicsori Gergely. – És akkor tovább hülyíthetnek a tárgyalások alatt. Ezt nem hagyhatjuk, főnök! Meg kell ölnünk néhány túszt!
– Tisztában vagyok vele – vont vállat Késes, mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog. – Ezt a rendőröknek köszönhetik! – nézett aztán a földön ülő, tucatnyi túszra, akik remegve várták a sorsukat.

Egy kicsit mintha elbizonytalanodott volna, de aztán erőt vett magán, és felemelte a gépkarabélyt.

– Hamarosan kettővel kevesebben lesznek. Sajnálom, de túl nagy itt a zsúfoltság.

Ekkor ugrott oda Chuck Norris, aki mintha a semmiből érkezett volna. Támadásának váratlan pontosságával még egy vadászó nagymacskát is leiskolázott volna. Elkapta Késes Pista gépkarabélyát, odafordított a csövét Rozmár Józsi felé, és meghúzta a ravaszt. Józsi testén átment a golyó, és eltalálta a mögötte levő terroristát is. Norris egy csípődobással a földre vitte Késest, miközben kicsavarta a kezéből a lőfegyvert. Sorozatra állítva a gépkarabélyt, lekaszálta a meglepett túszejtőket, majd a puskatussal fültövön vágta az imént földre vitt Késes Pistát, hogy menten elvesztette az eszméletét.

– Most már nincs akkora zsúfoltság – közölte elégedetten Chuck, miután elhalt a sikoltozás.
– Nem lenne gond a zsúfoltság – szólalt meg ekkor az egyik túsz remegő hangon. – Ha mindenki a megfelelő helyen lenne a megfelelő időben.
– Igen – felelte erre egy másik túsz, miközben csodálva nézte a megmentőjüket. – De erre egyedül Chuck Norris lehet képes!

Vége


3. Norris a világ megmentője

2108-ra az emberiség létszáma 12 milliárdra emelkedett. A háttérhatalmak sok mindent kipróbáltak a népesség drasztikus növekedésének a megállítására: gyilkos katonai vírusokat szórtak szét, népirtó háborúkat szítottak, gazdasági válságokat idéztek elő, és megfertőzték az ivóvizet, amivel meddővé próbáltak tenni különböző népeket. Bár a módszereik hatékonyak voltak, de csak rövid időre csökkentették a túlzsúfoltságot. Szerencsére a tudósok feltalálták a hibernáló gépet, amivel egy egész évre mélyálomba lehetett juttatni az alanyokat. Hatmilliárd embert hibernáltak egy gigászi, föld alatti támaszponton, és csak egy év múlva ébresztették fel őket, aztán az emberiség másik fele aludt tovább. A gépeket a föld feletti napelemek látták el energiával, ám egy gonosz szekta meg akarta őket semmisíteni. Száz zsoldos indult el a jól őrzött objektum felé, de csak egy ért vissza közülük, és ő is halálra volt rémülve.

– Pedig azt hittük, már meghalt… – hebegte rettegő tekintettel.
– Nem sikerült a küldetés? – kérdezte a Gonosz Vezér döbbenten. – Miféle hadsereg győzte le a szuper katonáimat?
– Egy vadember volt, akit még a huszonegyedik században hibernáltak.
– Miféle vadember?
– Úgy hívják, hogy Chuck Norris.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)