Kátyja halála
Kátyja sírján a tavaszi nap
Csendben elmereng,
Kátyja élt és meghalt,
Hiánya békés szonett egy hajnalon.
Szerelem.
Kátyja szerette a szerelmet,
Egy barna fiút s vele a csókot,
Mely mezőn csattant s ajkakon.
Kátyjával halt a szerelem,
S véle halt valami más is.
Egy mesés, tulipánillatú világ,
Egy rövid kacagás,
Egy hosszú, nyáresti beszélgetés,
Egy csepp harmat, egy darab élet.
Véle halt a finomság.
Kátyja szerette a szerelmet,
A tavaszi nap pedig szerette Kátyját.
A szerelem szerette a tavaszi napot.
Kátyja halott.
