Vigilia

Szépirodalom / Versek (831 katt) why-att
  2011.04.22.

Testeden korbács vájta
barázdákból fájdalom sikolt.
Szívedből bűnök átka
szent véreddel vegyülve kifolyt.

Stigmáidon át remény
fénye még halványan feldereng.
Aszályos, poros, kemény
földből hajtás ég felé mereng.

Bőröd most akár a hó,
ajkad nem sugall mennyei tant.
Halál burkolt be fakó
leplével. Rejtene már a hant.

Ez csak az alpha vége
s az omega még vár valahol.
Hunyt szemeiden béke.
Nem csaphatsz be, tudom jól, alszol.

2011.04.21.

Előző oldal why-att
Vélemények a műről (eddig 3 db)