Míg a halál el nem választ

Horror / Novellák (61 katt) SzaGe
  2020.07.18.

Veca tisztán látta a hálószobája ablakán keresztül, hogy egy férfi álldogált a kert közepén a szakadó esőben. Annak a férfinak nem szabadott volna ott lennie. Halott volt már egy ideje. És a férje volt, csak valahogy nem tudott békében nyugodni. Veca megölte két napja, mert ura hűtlenkedett. Egy vidéki motelben bukott le a szőke szeretőjével, ahová munkahelyi megbeszélésre igyekezett. Természetesen tárgyalásról szó sem volt, viszont testi örömökről annál inkább. Ám Veca férje pocsékul hazudott a hollétét illetően, és ügyetlen volt a nyomok eltüntetésében. Szokatlan női parfüm, rúzsnyomok, hajszálak a zakón, aztán a szerelmi háromszög körvonalai lassan kirajzolódtak. Csak idő kérdése volt a bukta, ami végül az Alibi motelben igazolódott be.

A lebukás napján is esett az eső. Ezzel kellően lehúzta még az anyatermészet is a megcsalt nő hangulatát. Veca mereven követte férjét a tekintetével, miután megállt a moteltól egy utcányira. Görcsösen markolászta a volánt, mikor is ajtót nyitott férje szeretője pezsgőspohárral a kezében. A lengén öltözött nő megkínálta a férfit egy korttyal, majd heves csókolózással koronázták az ital zamatát. Hamar becsukták maguk mögött a bejárati ajtót.

Az Alibi motel egyfajta találkahely volt azoknak az embereknek, akik elmenekültek pár órára a világ, illetve a kapcsolatuk elől. Apró, kétszemélyes szobákban biztosították a diszkréciót. Veca ismerte a helyet, de csak hallomásból. Álmaiban se gondolta volna, hogy egyszer ő is itt fog dekkolni. Pár perc után kiszállt a kocsiból, és akár egy lidérc, úgy gyalogolt a motel ablakához a szakadó esőben.

Percekig leskelődött a meztelenkedők után, akik a nagy hévben elfelejtették behúzni a motelszoba függönyeit, így remek rálátást biztosítottak légyottjuk kezdetének minden apró részletére. Veca –akárcsak férje – elővette revolverét, kibiztosította, mialatt párját orális gyönyörben részesítették. Veca utálta a férje farkát csókolgatni. Irtózott a gondolatától egy kamaszkori rossz élmény miatt, de ez csak csepp volt a tengerben, ami miatt ura ezt a „titkos hiánypótló kényszermegoldást” választotta. A tárgyalás meg jó alibinek tűnt, de valahol elveszett a hiteltelenség tengerében, mert Veca idővel átlátott a szitán. Kezdte megérteni, hogy miért ment tönkre a házasságuk. A gyors halál viszont jó megoldásnak, vagy inkább kegyes büntetésnek látszódott. A fegyvert még férje szerezte régebben mondván, hogy biztosabban alszik, ha meg tudja magát védeni.

„Míg a halál el nem választ… míg a halál el nem választ!” – kántálta magában Veca az esküvői fogadalmuk részletét, miközben benyitott halkan a motelszobába, de megtorpant. Ezalatt férje kutyapózban folytatta a dolgát.

Bizonytalanság váltotta fel az addigi határozottságát. Tétovázott pár másodpercig, majd visszacsukta az ajtót, és eszébe jutott egy galádabb terv. Túl szimplává vált számára a fejlövéses kivégzés. Ura ennél sokkal többet érdemelt. A gyors halál fejedelmi vég lenne férjének a szeretője karjaiban, ezért más módon kell az életét elvenni. Eltette a pisztolyt, mialatt visszasietett az autójához. Beült és hangosan nevetni kezdett. Az őrület sebesvonata körbe-körbe száguldott elméje mezsgyéjén, és Veca az első osztályról élvezte saját utazását a sötétségébe.

Meg se állt hazáig. Egyenesen a fészerbe sietett, hogy elővegye az ásót, amit nemrég vett egy gazdaboltban. Még nem használta a zöldre festett alkalmatosságot. Férje nem igazán foglalkozott a kerti munkákkal, ellenben jó tanácsokkal állandóan ellátta feleségét a kert rendezését illetően. Emiatt sűrűn vitatkoztak, aztán Veca idővel beletörődött ura okoskodásába. Mondhatni csendestársa lett. Elvégre férje a házasságuk kútfője, meg persze ügyvéd is, de a képzeletbeli alárendelt viszonyt egyre nehezebben tűrte. Ennek ellenére főben járó bűnnek tartotta a megcsalást, sőt, bőven kimerítette a bujaságot, mint bibliai főbűnt.

Az eső még mindig szakadt, de Vecát nem zavarta. Megásta férje leendő nyughelyét. Ráadásul még az esőkabátot is levette magáról, hogy érezze az anyatermészet aláhulló könnyeit. Egy óra se kellett a megfelelő méretű gödör kilapátolásához. Veca elégedetten nézte munkáját, miközben hatalmas villámok cikáztak az égbolton, amit robaj-szerű dörgés kísért. Copfba kötött haját a szájába tette és ráharapott. Férjének lassan pergett a homokórája, aki némi pihenő és pezsgőzés után belekezdett a második menetbe...

Ede – vagy ahogy Veca becézte: Edy – éjfél után tért haza. Feleségét a nappaliban találta a kanapéra heveredve. Ébren volt és férje mozdulatait figyelte. Csak az átázott rózsaszín pólója volt rajta, két csúcsosodó bimbóval, és az ásót pedig közrefogta a combjával.

– Helló, édesem! Mit csinálsz itt ilyen későn? Minden rendben? Hát az az ásó? – kérdezte meglepetten Edy.
– Helló, férjem! Á, nem is mond. Gondoltam, hogy elszórakoztatom magamat, míg te dolgozol. Ez a lakkozott ásónyél pont megfelelő erre a célra – közben Veca a nyél végét a nemi szervéhez tette, és finoman betolta pár centire a nyílásba.
– Te beteg vagy, Veca!
– Ki az a kurva, Edy? Kivel csalsz? – eközben Veca betette mutatóujját a szájába, és színészkedett némi élvezetet.
– Te meg miről beszélsz? Most végeztünk a tárgyalással! Hulla fáradt vagyok! Hagyd abba ezt az idióta játékot, és menjünk aludni! – rivallt rá Edy.
– Tudod, kivel fogsz te legközelebb aludni? – Veca kikapta az ásót magából, felpattant a kanapéról és erőteljesen fejbe vágta vele mit sem sejtő férjét, aki azonnal a padlóra borult az ütéstől. – A halál faszával, kedvesem! – újra lesújtott az ásó, aztán újra és újra.

Edy még lélegzett, mikor Veca belegurította a frissen ásott gödörbe. Nem sok esélye volt a túlélésre, mert a fején, a karján és az oldalán méretes sebeket ejtett az alkalmi gyilkos eszköz. Ruházata se bizonyult ellenállónak az ásó élével szemben. Veca elméjében az ördögi luxusvonat nagyobb sebességre kapcsolt. Terpeszbe állt gödör fölé és levizelte haldokló férjét. Felnézett a fekete égboltra:

– Légy átkozott, te féreg! Eltemetlek, ahol senki se fog keresni! A pokolban fogsz nemsokára kéjelegni! Utállak, te disznó! Légy átkozott! Légy átkozott!

Veca alaposan eldolgozta a visszahányt földet. Az ásót – fejfa gyanánt – a végére szúrta. Visszasétált a házba és lezuhanyozott. Egy egész flakonnyi tusfürdőt nyomott magára, mert érezte a bőrén a halott férfi bűzét. Átpergette az eseményeket, miközben az elme-luxusvonat lelassult, sőt, megállt egy állomáson, és Veca végül leszállt róla. Felvette a kedvenc köntösét, és visszafeküdt a kanapéra. Elégedetten mosolygott, mert véget ért egy korszak az életében. Bosszúja beteljesedett! Hamar álomba szenderült. A vihar végül hajnalban hagyott alább, de csak egy időre, amíg újra összeszedte magát…


Két nap múlva Veca épp a teáját kevergette a nappaliban. Álmosító és borongós vasárnap délután volt, ezért úgy gondolta, hogy tökéletes időzítés egy forró italra. Cukor nélkül, bőséges citromlével szerette. Edy többször megkérdezte tőle, hogy hogyan lehet cukor nélkül inni a fekete teát, de – válasz híján – az évek múlásával már csak legyintett magában felesége hóbortjára. Mondhatni elfogadta, hogy vannak különös dolgai. Ahogyan a bíróságon is találkozott furcsa emberekkel.

Munkája során rájött, hogy az emberismeret az egyik legfontosabb dolog az életben. A belső gonosz, a fertőzött elme és a gyilkos ösztön néha képes évekig rejtőzködni. Ha nem kerülnek ezek az agymenések korán felismerésre, akkor csak idő kérdése a tettlegesség. Ám Edy hiába ismerte az ügyfeleit, hibázott egy nagyot. Nem volt körültekintő a saját háza táján, és Vecát figyelmen kívül hagyta. Miért is foglalkozott volna visszahúzódó, egyre szótlanabb asszonyával? Elfoglaltságában még magára is alig volt ideje. Rájött, hogy hiba volt elvennie feleségül, de szégyellte bevallani. Még magának is. Válni nem akart, így megalkudott önmagával, hiszen ha egy ügyvéd hibázik – akár a magánéletében is –, az nem jó fényt vet rá és a karrierjére. Márpedig Edy sikeres volt.

Minden ügyét megnyerte, de a legutolsó védence többet akart. Felajánlotta bájait a fizetsége kiegészítéseként. Edy tétovázása hamar elillant, mikor a szőke ciklon megcsókolta egy félre eső részen a bíróság épülete mögött. Ígéretet kapott arra, hogy bárhová beteheti szerszámát, ahányszor csak akarja. Edy házasélete kimerült a szimplaság kitaposott ösvényén. Ráadásul felesége erősen hagyománytisztelő volt a szeretkezés terén. Semmi extra, semmi ultra, semmi újítás, semmi lazulás, csak az alap-pózok. Ám a jó illatú, édes ajkú ügyfele kinyitotta a vágyakozás kapuját Edy számára, aki belement a fizetési prémiumba. Az Alibi motel megfelelő választásnak bizonyult lebonyolítani a dolgot. Annyira jól érezték egymás közelségét, hogy többször is találkoztak, ám Veca gyanítani kezdte, hogy valami nincs rendben urával. Az apró jelek mellett megérezte a másik nő jelenlétét. Ekkor hallotta elméjében először a vonatkürt távoli sivítását. Kibontakozott a lelki szemei előtt az őrület sínpályája, ami elhatározásra kényszerítette. Képzeletbeli avatára a sebesvonat luxuslakosztályáról figyelte az eseményeket.


Veca az ablakhoz sétált, majd szürcsölve kortyolgatta teáját. Kitekintett a kertre. Hatalmas villámlás jelezte, hogy ismét zivatar közelít, de a legfurcsább mégis a sírhant volt. Púposodott kifelé a fekete föld. Két kéz nyúlt fel belőle. Edy felült és egyenesen a feleségére nézett, aki moccanni se tudott a rémülettől. Férje lassú mozdulatokkal kimászott a nyughelyéből. Hörögve megragadta az ásó nyelét, mialatt sötét színű váladékot köpött a földre. Véres-sáros haja alól hófehér férgek hullottak a vállára, amíg kirángatta a fejfának használt kerti szerszámot. Ezalatt a bögre kiesett Veca kezéből a padlóra, aki lefagyott a látványtól. Izmai nem engedelmeskedtek akaratának. Sokkolta, amint Edy sietősen cammogott felé, maga után húzva az ásót. A feltámadt férfi ismét asszonyára nézett. Gonosz vigyor ült ki az arcára, majd megnyalta száját a fakó, sötét foltos nyelvével.

– Feleségem! Asszonykám! „Míg a halál el nem választ!”… emlékszel még? – morgott rekedtes, mély hangon Edy, és az ásót a magasba lendítette, majd azzal a mozdulattal beverte az ablakot.

Veca már tisztában volt vele, hogy valamit nagyon elrontott. Saját kardjába dőlt bele. Átkozódása nem úgy működött, ahogyan szerette volna. Hallotta elméjében is, amint Edy túlvilági avatára szüntelen csapkodja a vonat oldalát, miközben fizikai énje kiszolgáltatva leblokkolt a nappaliban.

Edy bemászott a kitört ablakon keresztül. Belemarkolt Veca hajába, és a másik kezének mutató ujját bedugta a nő szájába. Lassan masszírozni kezdte a nyelvét, míg a körmével több helyen felsértette a szájüregét. Veca öklendezett. Szemét körbe-körbe forgatta, miközben érezte a rothadó hús és a sár keserű ízét. Ám Edy nem csak ezért jött vissza a sírból. Kárpótlást követelt magának. Jóvátételt az őt ért bántalmazásért. Abuzálásba kezdett. Letolta felesége fejét a farkához, ami már ágaskodva várta a szereplését. A hullamerev szerszámot tövig tolta a szájába. Veca már fulladozott a nem kívánt aktustól. Aztán elájult pár másodperc után, viszont férje befejezte, amit elkezdett…

Az eset hetekre felkavarta a környék lakosságát. A rendőrség napokig helyszínelt, mert a nyomozók nem igazán tudtak épelméjű magyarázatot adni a történtekre. Többször próbálták kihallgatni Vecát, aki túlélte az átok beteljesedését, de számára megszűnt a külvilág. Örökre. A közeli elmegyógyintézetbe került, miután „lemondott” róla a hatóság. Ám belső világának luxusvonatába bejutott Edy foszlásnak indult manifesztációja, és folytatta pokoli erotikáját feleségével…

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 2 db)