Linktár

Az uhu röpte (Bagoly a sötétben)

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/2 számában.

„Félve félj,
Ha jő az éj…”

Gyermekkoromban féltem a baglyoktól. Féltem átható, mindentudó tekintetüktől, s elnyújtott huhogásuktól, mely úgy hangzott, mint a túlvilág hívószava.

Féltem az erdőktől és az elhagyott romoktól, ahol baglyok tanyázhatnak. Féltem az éjszakától. Mert éjszaka a bagoly megszólal!

Az uhu a halálmadár, a Másvilág követe… s midőn megszólal, valaki távozik közülünk…
Évek teltek el, mire rájöttem, a félelemtől félek. A félelemtől, amely alkonyatkor kezdődik. A nappal számunkra csupán haladék, mielőtt az uhu újra kezdené röptét.

* * *

Komótosan ballagok az erdő mélye felé. Furcsa, már-már kéjes izgalom fog el, amint közelítek az ismerős, odvas fához, ahol az uhu vár rám. Oly méltóságteljesen ül az ágon, mint a bölcsesség rideg és rendíthetetlen szobra.

Már nem félek tőle. Hiszen immár magam vagyok a félelem!

Elővillannak fogaim, ahogy szívélyes mosollyal üdvözlöm. Az uhu, mintha jelre várt volna, lassan körözni kezd felettem.

Kisvártatva kinőnek bőrszárnyaim, ekkor követem őt.

Némán suhanunk a fellegek alatt karöltve; jobban mondva szárnyöltve!

Kezdődhet a vadászat!