Kapitány – Halott ninja ritkán táncol

Neoprimitív / Feladatok (903 katt) Kapitány
  2011.02.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/2 számában.

Béla egy régi hidegháborús bunker legmélyén lakott. Ezt a bunkert azért építették annak idején, hogy védelmet nyújtson a dolgozó népnek, ha az imperialisták esetleg támadást indítanának. Az imperialisták viszont már rég elköltöztek a környékről, csak a törpék és a zombik maradtak az erdőben. Bélának így a bunker szürke betonfalai között nem volt oka a félelemre, ugyanis a törpék békések, a zombik pedig buták voltak.

Egy napon Béla úgy gondolta, hogy el kellene mennie a közeli kultúrházba, ahol egy fotókiállítást rendeztek a korabeli gyertyatartókról. Béla egyik hobbija a fotózás volt, így nem hagyhatta ki ezt a fontos eseményt. Előmászott hát a bunker mélyéről, és elindult az avarral borított erdei úton. Ment, ment, mendegélt, egyszer csak szembe jött piros traktorján régi ismerőse, a halott ninja.

Béla illendően köszöntötte:

– Adjon Isten jó napot!
– Úgy legyen – válaszolta a halott ninja, akinek neve egyébként Yagamo volt.
– Hová mész ily sebesen, piros Belarus traktorod nyergében ülve? – kérdezte Béla.
– Táncmulatság lesz este a kultúrházban, oda tartok – válaszolta az ősi japán kultúra helyi képviselője.
– Én is oda tartok ám, fotókiállítás lesz a kultúrházban, azt akarom megnézni – mondta Béla. – Veled tarthatnék?
– Természetesen – felelte Yagamo.

Béla felmászott a traktor vezetőfülkéjébe, a halott ninja gázt adott, és továbbindultak a kultúrház felé. Menet közben folytatták beszélgetésüket.

– Nem értem, hogy is van ez – értetlenkedett Béla. – Az ősi dakota bölcsesség azt mondja, hogy halott ninja ritkán táncol.

Yagamo elgondolkozott, majd így válaszolt a kérdésre:

– Hát, az esetek többségét tekintve igaza van a dakotáknak, de azért vannak ám kivételek! Igaz, hogy halott ninja vagyok, de attól még gyakran szoktam táncolni!
– Jól van, Yagamo komám, nem is azért kérdeztem! – nyugtatgatta barátját Béla.

Ezután már szótlanul folytatták útjukat a kultúrházba. Itt megérkezésük után először közösen megittak néhány üveg sört, majd ki-ki ment a saját útjára: Béla a fotókiállításra, Yagamo pedig a táncmulatságra.

Így történt hát Béla találkozása Yagamóval, a halott ninjával, aki – az ősi dakota bölcsességnek ellentmondva – szabad idejében gyakran táncolt.

Előző oldal Kapitány
Vélemények a műről (eddig 5 db)