A négy lovag

A jövő útjai / Versek (23 katt) atesz990
  2019.02.03.

Földet rengető,
Ékkövekkel cselszövő,
Gonosz, makacs királynő,
Van, akit a király lő.
Áldozatát mutatja,
Stonehenge-nél meg kutatja.
A titkok nyitját hozza,
Szellemek lelkét aranyozza.
Van még élet, ne áldozz,
Másokat meg ne átkozz!
Az élet drága, nem olcsó,
Ezt eszetlen is tudja jól.
A könnycsepp mar, mint a só,
A törvény üt, hangosan nem szól.
De lehet ez már álmaim képe,
Mit merít a titkok ösvénye.
Felszabadul a lelkek sötétsége,
Dagály hozza el, mit takar a világvége.
Visszajönnek szép emlékeink,
Mély és száguldó érzéseink.
Az idő egyre lomhábbá tesz,
S közben életerőt vesz.
Dimenziók nyílnak odaát,
A négy lovagot tápláló túlvilág.
Szívják a szeretetet, szimpátiát,
Ereiket táplálja gonoszság, halál.
Akik követik őket, nem csodálják a nőket,
Erőszakos tévhitek, valami pusztulás közeleg.
Lehet, hogy látnoki képem elárulta őket,
De káosszal lepik el a jövőnket.

Előző oldal atesz990