Az utca

Szépirodalom / Novellák (154 katt) Tad Rayder
  2018.02.14.

Általában kihalt volt és semmi nem különböztette meg egy kihalt városnegyed nyugodt, csendes mindennapjaitól. De most ezen a napon mintha újjászületett volna és virágokkal ültették volna körbe, kivirágzott, mint a tavasszal rüggyel tele fák, és olyan más volt, mint a megszokott látkép. Talán a városba érkező cirkusz okozta az egész boldogságát, mert az elmúlt évtizedekben nem, hogy cirkusz, de még nagyon ember sem járta az utcát rajtunk kívül, mi, akik ott laktunk. Örömmel néztük és boldogok voltunk, hogy ennyi zord, csendes év után ismét lárma hangja tölti be az utcát, és az emberek, akik idegenként jöttek, már is jóbarátként üdvözlik az embert, és kiabálnak oda a bámészkodóknak. A nap huszonnégy órájában lehetett hallani a cirkuszi mutatványosok zengő-bongó hangját, de persze estefelé már csendesebben voltak ők is tekintetbe vették az utca lakóit.

Mi ezen felbuzdulva egyik este meglátogattuk a vezetőjüket és arra kértük, hogy, ha lehetséges, maradjanak Derry városában és szórakoztassák a lakókat még jó sokáig, amíg kedvük tartja, hivatkozva arra, hogy a gyerekek különösen örülnek a cirkusznak, hisz még nem is láttak ilyen felbolydulást. A cirkuszosok ezen kapva kaptak, és másnap minden gyereket az utcában megajándékoztak egy külön számmal, ami csak kimondottan ő neki szólt. S így mentek házról házra nem törődve a már bevált műsorukkal. Így történhetett, hogy azok, akik akkor gyerekként átélték ezt, hogy akár csak egy napra is egy egész cirkusz csak ő nekik játszott, még azóta is mesélnek az élményükről és arról, hogy akkor egyszer az utca igazán ragyogott és úszott a fényben, na meg persze a boldogságban, mintha önálló életre kelt volna.


Sümeg, 2018.02.14. szerda

Előző oldal Tad Rayder
Vélemények a műről (eddig 1 db)