Az autó

A jövő útjai / Novellák (606 katt) Homoergaster
  2017.06.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/10 számában.

A Lidércfény ÍróKörben feldobott ötlet alapján bevállalta és elkövette: Homoergaster

Színely: egy irattár, egy íróasztallal, székekkel, melyen aktacsomók hevernek.

Szereplők:
két fogdmeg, akiket érdemeik elismerése mellett ide helyeztek

Idő: a 60-as évek, valamikor


– De elegem van ebből a sz***ból! Képtelenség az egész! Unom, hülyeség, ilyen nincs is!
– Ne nyavalyogj már, mint egy vénember!
– Kicsesztek velem, végem van!
– Kérsz cigit?
– Már agyondohányoztam magam, kilyukad a tüdőm!
– Hagyd már abba!!

...

– Volna egy javaslatom, próbáljuk meg végigvenni az egészet újra...
– De már százszor végigvettük! Meg mások is előttünk! Mi a fenét akarsz még?
– Ha lecsillapodsz végre, és meghallgatsz, el is tudom mondani.
– Jól van, elvtárs, csak rajta, csupa fül vagyok!
– Végy egy mély lélegzetet, ha még van mivel, és felejtsd el, amit tudsz. Tegyünk úgy, mintha most találkoznánk ezzel először! Szép nyugodtan, mint a kisdiák, mikor felolvassa a Szabad Nép vezércikket...
– Elvtárs! Azoknak az időknek vége! Az iskolások most Petőfit olvasnak, meg ezt a P. Howardot, vagy kicsodát...
– Ne szőrözzél velem, mert kapsz a pofádra! Én is fáradt vagyok, nekem is elegem van! Szívesen elmennék innen én is! Tegyünk egy próbát, és mondjunk valami újat, még ha hülyeség is! Segíts ebben...
– Rendben...

...

– Ez az ügy, amit mi most megkaptunk...
– Hah!
– Szóval ez az ügy egyike a megoldatlan eseteknek, az 1956. októberi vérontást követően a baráti Szovjetunió segítségével megvédtük a néphatalmat. November 5-én a Vörös Hadsereg lépésről lépésre, egymás után számolta fel az ellenforradalmi gócokat...
– Elvtárs, olyan vagy, mint egy Szabad Nép vezércikk, hihi, csak az nem közölte volna ezt...
– ...az egyik ilyen esetben az ellenség ellentámadással kísérletezett. A harcban a szovjet elvtársak mellett ott volt egy régi, megbízható párttag, aki segített a vöröskatonáknak a tájékozódásban. Az ő és az elfogott ellenforradalmárok vallomásaiból keletkeztek ezek az iratok, miket mi most vizsgálunk... Itt az egyik vallomás... Egy, azóta a népbíróság által elítélt ellenforradalmár beszélt először egy autóról, ami a feje felett repkedett...
– Képzelem, mekkora hiringet kapott ezért!
– ...a kikérdezői természetesen badarságnak vették. Amikor erősködött, akkor figyelemelterelésnek, vagy megjátszott őrületnek gondolták. Nem tudták jobb belátásra bírni, így az új taktika keretében elmeséltették vele az egészet egy elmeorvos jelenlétében. Az orvos megerősítette, hogy a páciens valóban hiszi, hogy amit látni vélt, megtörtént. Ezt a harcok utáni elfogás pszichés sokkjának tulajdonította. Az elbeszélést külön dossziéba helyezték, és az elmeorvosnak adták tanulmányozni...
– A doki jelentését nem vagyok hajlandó újraolvasni! Különben is tele van latinnal! Az egy burzsuj nyelv, a papok is azon bla-bláznak!
– A második beszámoló szintén egy ellenforradalmártól származik. Ő is azt állította, hogy elrepült egy autó a fejük felett harc közben. Mivel mások voltak a kihallgatók, mint az első esetben, itt is hasonló módon reagáltak...
– Újabb nagy ruha!...
– Csak amikor az orvos is értesült az újabb beszámolóról, akkor lett belőle ügy, mert a doktor összekapcsolta a két mesét. Ez alapján sikerült bizonyítani, hogy a két ellenforradalmár egy csoportban volt. A szembesítéskor egyetlen közös pont volt, a repülő autó...
– Nem hiszem, hogy ezt használták perdöntőnek... Képzeld el: Tisztelt Bíróság! Mindkét fasiszta ugyanakkor látta a repkedő kocsit! Ez alapján bizonyosra vehető, hogy ugyanannak az ellenforradalmi fegyveres csoportnak a tagjai voltak!... Vajon milyen arcot vágott volna a bíró?
– Azt hiszem, kiesett volna a szerepéből... Ekkor került a következő bizarr elem a történetbe. A második vallomástevő egy helyen eltért az elsőtől...
– De még mennyire! Sűrűsödik itt a sz*r, ezért lett hétpöcsétes titok az egész!
– A fogoly szerint az autó csillogni kezdett, és papír horogkereszt eső hullott rájuk belőle!
– Ha jól tudom, ezen a ponton ismét alaposan megdolgozták őket. Az elvtársak nem tűrhették, hogy az egyik vallomásban hullik a náci jelkép, a másikban meg nem...
– De hiába kérdezték újra, meg újra, az első nem emlékezett ilyenre, csak a második...
– Két ember, két nézet! Bajban lehettek az elvtársak ezzel! Most fontos vagy nem, hülyítés vagy nem?
– Fontos lett volna, hiszen a horogkereszt náci jelkép, kapóra jött volna az ellenforradalommal szemben! Csak az volt a baj, hogy ekkor előkerült még egy tanúvallomás a magyar elvtárstól, aki szintén látta a repülő autót...
– Ő azt állította, hogy az ellenforradalmárok lőttek az autóra...
– Nem csak ezt, hanem azt is, hogy a szovjet elvtársak is látták mindezt, és ugyanúgy reagáltak...
– Mivel az ő nyakukba is hullott a fasiszta papirosfigura! Az egyik közülük háborús veterán volt, és nagyon allergiás erre a jelképre...
– Nagy lövöldözés kezdődött, de a harcoló felek nem egymásra lőttek, hanem a felettük röpdöső, horogkereszteket köpködő autóra! Amikor ez kiderült, kezdődött el az óvatos kérdezősködés a szovjet elvtársaknál.
– És mi derült ki? A testvéri Szovjetunióban nem vették komolyan az egészet! Hülyeségnek tartották! Mindenki napirendre tért felette, nem volt ügy!
– ...ezt nevezhetjük hanyagságnak is...
– Hé! A Szovjetunióról beszélsz!
– Mielőtt a szovjet szálon továbbléphettek volna, előkerült egy további magyar szemtanú, aki nem vett részt az ellenforradalomban, csak szemlélte az eseményeket...
– Ő is látta az autót.
– ...és ő sem látott horogkereszteket! Ha nem lett volna egy megbízható tanú...
– A régi elvtárs!
– ...akkor az egészet elejtik, mint félrevezetést. Ez a „civil“ tanú elmondta, hogy ismeri az autót! Még a háborúból maradt ott egy beépítetlen telken. Már rég csak a karosszéria volt meg belőle, de emlékezett arra, amikor még működőképes volt. Egy környékbeli üzletelte meg egy német katonától, de aztán hamarosan kiégett, és ottmaradt. Ez a tanú azt állította...
– ...hogy a roncs repült fel, és a levegőben csillogni kezdett, aztán ismét működőképes autónak látszott...
– ...és vadonatújnak!

...

– Komolyan mondom, hogy ez a legnagyobb baromság, amit hallottam! Egy elvarázsolt, náci autó! Ez egy hülyeség! Mindenki részeg volt és idióta, ilyen nincs!...
– És a szovjet elvtársak, barátocskám? ...
– A fene egye meg az egészet!!!
– Egye meg a fene a szovjet elvtársakat is?
– Hagyjál békén!!!
– Hiába üvöltözöl velem! Ezzel nem jutunk előbbre!
– Kivagyok, teljesen... ilyen nincs!
– Dehogy nincs! Itt vannak az akták, a tanúvallomások... az összes rohadt dokumentum...
– ...Elvtárs! Már elfelejtkeztél azokról az időkről, amikor futószalagon gyártottuk a bizonyítékokat? Mert én nem! Ez egy büntetés, hülyítenek minket, közben halálra röhögik maguk!
– De akkor miért nem életszerűbb? Miért ilyen abszurd az egész?
– Te lehet, hogy elhiszed ezt az egészet, de én nem! Szánt szándékkal kitoltak velünk. Az a parancs, hogy görnyedjünk felette, nem kell megoldani, mert nincs megoldás! Ez egy kitalálás, hogy mi kikészüljünk! Közben jót röhögnek a két hülyén, akik a megoldáson izzadnak!
– Ejnye-bejnye, mi?
– Ne mondd már, hogy elhiszed ezt! Bűzlik az egész! Hogy tudod egy pillanatra komolyan venni...
– Hogy...
– Jól ki****tak velünk és kész!

...

– Folytatom, amíg te hisztériás vénlány vagy!... Ekkor ismét alkalom adódott óvatos puhatolódzásra. Egy szovjet delegáció érkezett hazánkba, és mi is viszonoztuk a látogatást.
– Egen... a mieink tudták, hogy az egyikük itt volt ’56-ban is. Az egyik ellenforradalmárunk beazonosította, megkérdezték...
– Meglepetésre az orosz készségesnek bizonyult, és részletesen elmesélte, mit tapasztalt. Elmondta, hogy ő személy szerint először repülőnek hitte, ami alacsonyan szállva berepült a házak közé. Aztán látta, hogy egy régi típusú autó, ami mégis újnak tűnik. Azonnal tüzet nyitottak rá, mert azt feltételezték, hogy az autónak álcázott repülő bombázni fogja őket...
– Bombázta is... horogkeresztekkel...
– ...amikor rájöttek, hogy mit szór rájuk, még dühösebben lőttek. A szovjet elvtárs végül elviccelte az egészet, megjegyezte, hogy ő már sok fura dolgot látott a háborúban is, de ez nem csak furcsa volt, hanem komikus is. Bár a horogkereszttel nem szereti a viccet. Újabb kérdésre megerősítette, komikus látvány volt az egész. Az autó billegett, bukdácsolt, mintha egy amatőr vezetné. Átfordult a levegőben, föl-alá himbálódzott, az egész egy bohóctréfára emlékeztetett, amit a cirkuszban látni. Ebből a beszámolóból derült ki még egy lényeges elem: az autó, bár lőttek rá, sértetlen maradt, aztán furán elhalványodott... és eltűnt...
– A lelőhetetlen náci autó láthatatlanná is vált, nem csak repült! Na, ezt már végképp nem veszi be a gyomrom! A dialektikus materializmus, mint tudományos világnézet és magyarázat, ilyet nem enged meg! Ez egy idióta mese!...
– Pedig ekkor egy elgondolást vetettek fel, miszerint az autó valamilyen itt maradt náci titkos fegyver miatt repült...
– Nem te voltál az az okostóni, aki ezt kitalálta?
– ...Nem, akkor még semmit se tudtam erről... Fogd magad vissza és hallgass meg...
– Hagyd abba!!! A titkos fegyver csak propaganda volt, semmi több, azt a célt szolgálta, hogy a katonákban tartsa a lelket! Ne gyere nekem Göebbels maszlagával!
– Látod, látod! Nyomozóként ezért csuklott meg a karriered! Nem vagy hajlandó olyasmiket vizsgálni, amik lehetetlennek látszanak! Ez szűklátókörűség.
– Hú de okos vagy! Akkor te miért is vagy itt?

....

– Balszerencsém volt.
– Haha! Az októberi sajnálatos események előtt a „balszerencsét“ sokkal keményebben büntették!
– De most már a „sajnálatos események“ után vagyunk! Hiába hőzöngsz, te épp úgy kaptál volna a pofádba, mint én! Inkább örülj, hogy Kádár ilyen elnéző, még ha utálod is, légy lojálisabb.

...

– Na mondd csak tovább, elvtársam, hallgatlak, türelmesen és lojálisan!
– Szóval lenyomozták azt a lehetőséget, hogy ez valami eldugott csodafegyver. Alaposan kikérdezték a szemtanút...
– Azt is megbánhatta, hogy egyáltalán kinézett valaha az ablakán...
– ...de nem jutottak semmire. A környéken akkoriban több betörés is történt, így nem kellett külön indokot költeni a rendszeres razziákhoz és vizsgálatokhoz, az ezzel megbízott nyomozók a rendőrség kötelékében jelentek meg az akciókban.
– A régi időkben nem kellett indoklás!
– De vége a régi időknek!

...

– Fontos volt még, hogy az autó típusára is fény derült. Ugyanis sem a foglyok, sem a szovjet tanú nem tudta beazonosítani, hogy miféle gépkocsiról is van szó. Ám az új tanú szerint a repülő autó egy 1935-ös Volkswagen típusú kocsi volt...
– Állítása szerint a magyar tulajdonosa egyszer elvitte az autón valahova, és ekkor részleteket is megtudott a járműről...
– Igen! Ami lényegesnek látszott, hogy az előző gazdája végighurcolászta magával a háborún. Mindenféle cetliket meg egyéb tárgyakat mutogatott neki, amik „bizonyították“, hogy az autó még a Szovjetuniót is megjárta!
– Persze ebből semmi sem maradt! Higgyük el, hogy igaz!
– Az autó részt vehetett valami teszten vagy hasonlón. Ezt szerették volna a nyomozó elvtársak kideríteni.
– Sikerült?
– Nem. Hiába nézel ilyen gúnyosan, ez egy komoly lehetőség volt, ami még a szovjet elvtársak figyelmét is felkeltette...
– Aztán ejtették az egészet! Még egy baráti tanácsot is adtak nekünk, hogy jobb lenne, ha nem ilyenekre fecsérelnénk az időnket meg erőnket.
– Tulajdonképpen vége is a történetnek. A szovjet „tanács“ után leállították a vizsgálatot, és az aktákat száműzték ide...
– Nekünk!!!...
– Megtudtunk valami újat?
– Nem!
– Eszünkbe jutott valami róla?
– Neem!!!!!
– Akkor talán fussuk át még egyszer!
– Áááááá!! Hagyjál ezzel a sz**ral, nem érdekel!
– Érdekel, vagy nem érdekel, ezt kaptuk feladatnak!
– Aminek nincs megoldása, mert ilyen nincs is! Lehetetlen!!
– Ezek szerint életed hátralévő részét itt szeretnéd tölteni.
– Nem!
– Akkor ki kell valamit találnunk, ahogy mondtam. Még akkor is, ha baromság...
– Na ne!... Az nem lehet, hogy mint valami seggfej imperialista regényhős, megoldottad a rejtélyt! A hős analizátor megvilágosodik, és huss! Volt titok, nincs titok! Ezt még a regényíróknak se hiszem!
– Pedig valami ilyen történt! Úgy hívják ezt, hogy az igazság pillanata!
– ...Azt akarod mondani, hogy tudod, mi történt?
– Nem, nem oldottam meg a rejtélyt azért, de egy olyan felismerésre jutottam, ami segíthet!
– Akkor ki vele, ne kímélj!
– A megoldás az autó röptében van! Mindenki komikusnak találta, még ha csak utólag is. A beszámolók megegyeznek abban, hogy viccesnek tűnt a dolog. Mintha egy bűvészmutatvány lenne, egy trükk!
– Bűvésztrükk? Az utcai harcok közepén?... Te hülye vagy!
– Na az lehet, belehülyültem ebbe. De ez egy olyan feltevés, amivel meglephetjük őket! Képzeld el, ahogy a bűvész kijön a színpadra, és azt mondja...
– Ne főzd tovább, nem eszem meg!
– ...ez egy trükk, valaki kipróbálta ezt...
– Mit?
– A lebegtetést! Nem volt benne biztos, hogy menni fog, ezért az első útjába kerülő tárgyon, egy elfeledett autóroncson próbálta ki.
– A roncsból meg új autó lett, ami láthatatlanná vált, baromság!!
– Amit te mondasz, az másodlagos, a lényeg a repülés! Nem ment simán, össze-vissza bukdácsolva, ide-oda sodródva! Valaki olyan csinálta, aki még életében nem vezetett autót! Az se kizárt, hogy nem is tudta, mi az!
– Figyelj! Most már olyan vagy, mint egy rakéta, ez itt a következő fokozat! Egy autót mindenki felismer, még egy földtúró kulák is!... Ha mást nem azért, mert ha nagy és fekete, akkor sz**ban van! Hahaha!
– És ha valaki egy olyan kor szülötte, ahol nem voltak autók?
– ...????? ...Ha ezzel az eget verő ökörséggel mész a főnökséghez, hogy szerinted valami varázsló volt... ööö... a középkorból, csiribí-csiribá, akkor a maradék esélyeinket is el****od! Mi erre a bizonyíték?
– Semmi. Ez egy megérzés.
– Tudod, hova tedd a megérzéseidet?! A „megérzésed“ egy kalap lócitrom! Nem támasztja alá semmi! Ha ezzel kimész, nem ismerlek!
– De érzem, hogy ez igaz!... Ez jó volt... a középkor, ez az!
– ...Be****... Te mondd csak! Mikor is volt neked legutoljára ilyen csodálatos megérzésed? Nem véletlenül akkor, amikor ezt az új „beosztásodat“ kiérdemelted?

...

– Háhá... De bizony akkor! Előjöttél valami ilyen, méretes állatsággal, meg is győztél valakit, hogy tegyenek próbát! Most meg itt szívod előlem a levegőt, és a következő baromságoddal győzködöd magad! Ez egy szakmai öngyilkosság! Nyugodtan főbe lőhetem magam ez után!... Ha még lesz mivel... Majd kölcsönkérem valamelyik vajszívű elvtársamtól a vadászpuskáját!...
– Te, ezzel kikerülhetünk innen!
– Hová, a gyógyóba?... Lipótmező, mi?... Tényleg mások ezek az idők! Régen ezért kivégzőosztag elé álltunk volna.
– ...Ez jó ötlet volt! ...Így stimmt! Köszönöm!
– Mit köszönsz?
– A középkort, ez az, bizony!
– ...Én ezt nem vállalom... Azt fogom mondani, hogy meghülyültél! ...Engem hagyj ki ebből, nem megyek a darálóba... Ember, térj már észhez, ezért bolondnak fognak tartani!!
– ...Hogy ...mi? ...Lehet, de ez az igazság!!
– Azt fogom jelenteni, hogy begolyóztál!... Az elvtárs egészségi állapota súlyosan megrendült, kérem figyelembe venni!... Mi... mi az ott?...
– Hogy az a... – Ki maga, hogy ke... rrüll...??...

....

– ...Én vogymouk vala! ...házoá mönü vala... vígságtok végü...
– Mmmmmiiii...???...
– Óóóó... a... varázslll... óómmmmm... igazzzz...
– ...Röpülé auto én hatalm... régoá az fönyesb, min uj... adot néki meg boudoga lelte, vígságosban szép...
– Ááááááá...............
– Nnneee...
– Most parancsolá: mindenik félöejt!... A sövi-át-ok... félöejt... a vezírek... félöejt... az éllentforralók... űk mán elfélöjt... ti is félöejt!!! ...Aktoák... huss, nem vagymuk, tűnek föledésbé...
– ...Én nem! Én nem akarok... ez az én megoldá...
– ...Jól van na, rendben! Szerintem kész vagyunk!
– Szerintem is! Leporoltuk ezt a sok papirost, így átláthatóbb az egész. Aki legközelebb idejön, nem fullad bele a sok gyújtósba!
– Alig várom, hogy becsapjuk az ajtót!
– Elvtárs, ezt régen nem úsztuk volna meg ennyivel!
– De vége a régi időknek! Örülj, hogy Kádár ilyen elnéző!
– Hát persze! „Aki nincs ellenünk, az velünk van!“...
– Elvtárs, mi a jó úton megyünk!
– A létező világok legjobbika felé!... Gyerünk, hagyjuk az egereket zabálni...


Vége

Előző oldal Homoergaster