Figyelők szövetsége

Fantasy / Novellák (314 katt) Homoergaster
  2017.05.30.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/9 számában.

Traumatikus specilizáció-halhatatlanság Szigorúan titkos kiképző dokumentum részletek


A halhatatlanságot egy hibás géncsoport okozza, melyet a jelenleg elfogadott elméletek szerint a homninidizáció korai szakaszában bekövetkezett torzulás, trauma hozott létre. Ezek a gének, a halhatatlanságot okozók, minden emberben potenciálisan jelen vannak rejtetten. Általában a mitokondriumokban található, de akadt már rá példa, hogy másutt bukkantak rá. Mivel hibás, nem normális működésű génekről van szó, ezek ritkán aktivizálódnak, különleges esetekben, és kizárólag erőszakos, fizikai behatás általi halál esetén. Az elméleti kutatás legvalószínűbb magyarázatnak egy régmúltbeli katasztrófát tart a kialakulás okának. Azt nem feladatunk kutatni, hogy teremtett vagy véletlenszerűen kialakult világban élünk-e.

Ugyanakkor a vizsgálatok egyértelművé tették, hogy a természet nem tudta kijavítani a keletkezett hibát, ezért elszigetelte. Amennyiben a teremtés művét zavarta meg valami, nyilvánvaló, hogy az egészet újra kellett volna kezdeni, ehelyett az történt, amire az előbb utaltunk. Nem lett eltörölve az a faj, melyből az ember lett, ez nyilvánvaló. Hogy mégse szorítsák ki az elszaporodó halhatatlanok a halandókat, a humángenezis következő lépcsőfokában hozzárendelt egy alrendszert, mely módosította annak működését, afféle parazitaként tapadva rá. Ez hordozza a „csak egy maradhat“ rögeszméjét. Ez a rögeszme agressziót generál a halhatatlanokban, valamint egy olyan pszichózist, kényszerképzetet, ami az idők végéről és a „jutalom“-ról szól. Ez egy őrülettel rokon állapot, de létrehozza azt az egyensúlyi állapotot, melyben a mindenkori emberi populációban alacsonyan tartja a halhatatlanok számát. A „csak egy maradhat“ egyúttal meddővé teszi a halhatatlanokat. Vagy halhatatlan vagy, vagy pedig tudsz szaporodni.

Egymás ún. „őserejét“, mely az eltelt idő függvényében növekszik, az ismert módon, lefejezéssel szerzik meg. Ez az „Achilles nyak“ is a hibás génhez kapcsolódó másik műve. Az „őserők“ gyűjtése különleges képességeket halmozhat a halhatatlanokban, például megjelenik a mágikus, szemfényvesztő képesség és más különös dolgok. Ezek nem válnak uralkodóvá. Erről maguk a halhatatlanok tesznek. A „csak egy maradhat“ harckényszerének nyomása alatt megalkottak egy szabálygyűjteményt, melynek betartásával harcolnak egymással. Ezeket a szabályokat időnként megszegik. Ilyenkor az erős halhatatlanok is rajtavesztenek. Aztán a szabályszegőket is kiiktatják, és kezdődik minden elölről. Ez végül is a dolog belső logikájából következik. A halhatatlanok között működő kiválasztódás egy idő után törvényszerűen kisiklik.

A halhatatlanok átlagéletkora 5oo-6oo év, amennyiben túljutnak az első kritikus évszázadon. Az aktuális miliőben mindig van egy-két mumus, a többiek réme. A figyelők elsősorban őket követik nyomon...

...A traumatikus specializáció a halálos sokk pillanatában következik be. A halál beállta már csak átmeneti ájulat, mivel a gén már aktivizálódott. Az ájulat mértéke egyénenként változó. Sajnos nem létezik biztos módszer arra, hogy megtudjuk, erőszakos halála esetén kiből lesz halhatatlan. Akadtak olyan halhatatlanok, akik azonban valami módon erre képesek voltak ráérezni. Az egyik például a Kurgan volt. Az idő teltével a halhatatlan képes lehet rá, hogy kisebb traumákat, pl.: tőrdöfés, ájulat nélkül kibírjon. Ez a képesség fejlődik, és statisztikailag kimutathatóan annak a függvénye, hogy a halhatatlan hányszor „serkent“, és az ájulatok mennyisége is számít. Egyfajta immunitás alakulhat ki a sérülések bizonyos fokozatai ellen. Tudunk olyan halhatatlanokról, akik kibírtak egy géppisztolysorozatot, vagy egy aknagránát robbanását is. Ezt azonban hosszú idő alatt érik el.

A traumatikus specializáció az emberi lárva szervezet, a világ önmegmentését utánzó képessége az egyik teória szerint. Ezt a képességet egy régi korokban pusztított szörnyűséges háborúban vette fel, s azóta lappang benne. Potenciálisan minden élőben benne lehet, de szerencsére ritkán aktivizálódik. Ez a specializáció, mint minden más hasonló, tökéletlenné tesz. A halhatatlanok elveszítik a nemzőképességüket, később csökken a nemi aktivitásuk is. Csak ritkán sikerül megőrizniük a józanságukat, a végidők és a „jutalom“ bűvkörében. Többnyire ez a vesztük...

Előző oldal Homoergaster