Sorozatos tudományos

Külvilág / Mozijegy (101 katt) Jimmy Cartwright
  2017.07.27.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/3 számában.

Szóval vannak azok az úgynevezett sci-fi sorozatok, amelyek valójában nem is annyira tudományosak, mint inkább fantasztikusak. Ezeken alkalmanként jót szórakozik az ember, de alapvetően nyilván nem veszi komolyan. Aztán pedig ott vannak a hard SF-ek, amik viszont alapvetően valódi tudományos alapokra épülnek, ám éppen ezért a nézőközönségük némileg beszűkült. Persze, hiszen ezeken nem csak szórakozni lehet, hanem el is kell rajtuk gondolkodni, megérteni a szöveget, és nem utolsó sorban a mondanivalót. Bár az alábbi sorozatok se nevezhetők teljes mértékben hard SF-nek, azért mégis ehhez a kategóriához állnak a legközelebb.


Outcasts (A bolygó neve: Carpathia - 2010)

Ez az egy évadot megélt sorozat egy Carpathia nevű bolygón játszódik. (Ez a magyar nézőközönség számára kicsit megtévesztő lehet, de a félreértések elkerülése végett tisztázzuk, hogy nincs köze sem hozzánk, sem a Kárpát-medencéhez. Olyannyira nincs, hogy Dél-Afrikában forgatták.) A bolygón egyetlen emberi kolónia van, amely a Forthaven nevet kapta. Ezt jelenleg Richard Tate (Liam Cunningham) elnök irányítja Stella Isen (Hermione Norris) főorvosnő, Cass Cromwell (Daniel Mays) és Fleur Morgan (Amy Manson) biztonsági főnökök segítségével. A felfedező, Jack Holt (Ashley Walters) új területeket derít fel, hogy új otthont teremtsen a bolygón a jelenleg ott lakók népszaporulata, valamint a további várható menekültek számára. A Föld ugyanis lakhatatlanná vált, ezért kimenekítették onnan az emberiséget. Az idegen környezetben a telepeseknek nem csak az új viszonyokkal kell megküzdeniük, hanem komoly társadalmi és morális problémák is felmerülnek, illetve a sorozat időtartama alatt más különös rejtélyek is napvilágot látnak. Kicsit hasonlít a régebbi Föld 2, illetve a Terra Nova című sorozatokra, tehát ha azok valakinek tetszettek, valószínűleg az Outcasts is bejön neki.


Defying Gravity (2009)

Ennél a szintén alig egy évadot megélt sorozatnál csak azt az egyet sajnáltam – azon kívül, hogy a kedvezőtlen fogadtatás miatt se füle se farka vége lett –, hogy nem találtam hozzá rendes magyar feliratot. De még így is megérte végignézni, hogy ide-oda szinkronizálni kellett a szöveghez a feliratot. Nagyon durva és nagyon komoly, vérbeli SF, némi misztikus beütéssel, meg egy jó adag flashback-kel. Azt mondják, többek között épp ezek miatt, a hosszúra elnyújtott események miatt (meg a nem épp odaillő zenék okán) kaszálták végül el. Azt azonban meg kell hagyni, hogy a tudományos részek vérprofik, és szerintem ezek ellensúlyozzák is a többi negatívumot.

A közeli jövőben – már a Mars emberes meghódítása után – hatalmas küldetésre szánja rá magát az emberiség. Nyolc asztronautának, akik öt különböző országból származnak, az a feladata, hogy hat év alatt bejárják a naprendszert, 13 millió kilométert megtéve. A küldetés alatt minden percben figyelik őket, és nyilván a média is komoly érdeklődést mutat. A leforgatott 13 rész alatt finoman, fokozatosan derülnek ki a háttérben megbúvó dolgok, és nagyjából eddigre az űrhajósok számára is kiderül, valójában mi is küldetésük igazi célja.


Humans (2015-)

Ma, amikor a Google mesterséges intelligencia robotja szerint az élet értelme az „örök élet”, amikor a Microsoft MI-jét azért kellett lelőni, mert Hitlernek adott igazat (bár állítólag netes trollok berhelték így szét), vagy amikor Sophia, a Hanson Robotics humanoid MI-je a kifejezett „Mondj nemet!” felszólítás után is azt válaszolja, hogy „Oké, el fogom pusztítani az emberiséget”, sárba tiporva Asimov robotika törvényeit, akkor azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy átgondoljuk az informatika, a robotika és különösképpen a mesterséges intelligencia kutatás jelenét és jövőjét.

Az angol Humans című sorozat pedig éppen ezt a feladatott hivatott – legalábbis részben – betölteni. A nem túl távoli jövőben járva ugyanis már mindennapossá váltak a tökéletesen emberi robotok korlátozott, de azért eléggé fejlett intelligenciával. Házimunkára, betegápolásra, szexuális szolgáltatásokra készült szintetikusok százezrei szolgálják az emberiség jólétét. Ám természetesen vannak tudósok, akik nem elégszenek meg ennyivel. Valódi szintetikusokat akarnak létrehozni korlátozás nélküli MI-vel. Olyanokat, akiket nem csak külsőleg, de viselkedésük alapján sem lehet megkülönböztetni az emberektől. Sötét vagy fényes jövőt hoznak el? Az első évadból ez nem derül ki, ezért kíváncsian és érdeklődve várjuk az idén induló második évadot.

(Megjegyzés: azóta már vége a második évadnak is, amely tovább görgette a felvetett problémákat, és természetesen új bonyodalmak is adódtak.)

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 1 db)