Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása
Szépirodalom / Könyvajánló (1340 katt) | angyalka146 |
2017.02.12. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/12 számában.
Harold Fry nyugdíjas. Miután kilépett a munka világából, nem találja a helyét. Előtte se nagyon találta, de legalább ott volt számára a munka, amivel lekötötte magát. A szó szoros értelmében hétköznapi ember. Nem túl okos, nincsenek iskolái, de helyén van a szíve. Feleségével a kapcsolata már húsz éve megromlott, és mivel alig beszélnek egymással, remény sincs arra, hogy ez változni fog.
Egy szép tavaszi reggelen levelet kap egy régi kolléganőjétől, Queenie Hennessy-től. Queenie rákos, végstádiumban van. Azért ír Haroldnak, hogy elbúcsúzzon tőle. Harold sosem volt a szavak embere, ha lehetett, mindig igyekezett láthatatlan maradni, nem feltűnni. Sokat töpreng, mit is válaszolhatna Queenie-nek, végül nehezen, de megfogalmaz pár sort. Elindul, hogy feladja, de nem tudja rávenni magát, hogy bedobja a postaládába a levelet, ezért úgy dönt, sétál egyet, hiszen szép az idő és majd bedobja a következőbe. Majd a következőbe…
Harold lábai önálló életre kelnek és mire feleszmél, elhagyja a várost. Egy benzinkutas lány szavait félreértve úgy dönt, megpróbálja a lehetetlent és megmenti Queenie-t. Felhívja és elmondja neki, gyalog elindul hozzá, úgyhogy tartson ki! Harold és Queenie között 800 km a távolság, de Harold hisz abban, hogy zarándoklatával megmentheti a nőt.
Régen olvastam már olyan könyvet, amely mély nyomokat hagyott bennem, de ez ilyen volt. Harold utazása során bepillantást kapunk az emberek sokszínűségébe, kusza kapcsolat-, gondolat- és lelkivilágába. Ez nem egy „ezoterikus” regény, a szereplők normál, hétköznapi emberek, akik valóságos, hétköznapi problémákkal küzdenek. Mint mindenkinek, Haroldnak is megvannak a maga fájdalmai, melyekkel útja során szembe kell néznie. De nem csak ő fejlődik, hanem a vele kapcsolatba kerülő emberek is.
Rachel Joyce kiváló érzékkel ír. Szépen, okosan van felépítve a történet és mindig csak annyi információt kapunk, amennyire szükség van. Lassan tárul fel előttünk Harold élete és érzései, s miközben gyalogol, azt kívánnánk, bárcsak ott lehetnénk mellette. Tudjuk, egy végstádiumban lévő embert már nem lehet megmenteni, mégis szorítunk, hogy csoda történjen.
Aki szereti a megindító történeteket, amelyek kibillentik az embert komfortzónájából és lelki nyugalmából, melyeken lehet gondolkodni, az mindenképp olvassa el. Nem fog csalódni.
Jó olvasást kívánok!
Előző oldal | angyalka146 |