Mese a "HE!"-ről

Neoprimitív / Írások (499 katt) Jimmy Cartwright
  2017.01.26.

Ez egy régebbi, kb. 1997-es szösszenetem, ami eredetileg a Ne0Lógia c. lemezújságunkban jelent meg. Mivel a tavalyi utolsó LIK-en sikeresen sokkoltam vele a tagságot, ezért úgy gondoltam, ide is felrakom. Ezt már ők is követhetetlennek ítélték meg, így egy idő után csak simán elmerültek az élményben. A helyesírási hibák szándékosak, hogy még jobban összezavarják a kedves olvasót! Azért kellemes szórakozást, jó zsibbadást kívánok! :-)

* - * - *

Mese arról, hogy miért ne mongyuk ki azt a szót, hogy HE!, ha ott lakunk, ahol majd le lesz írva, hogy hol.

Egyszer van, hol nem nincs, és sosem volt az a hely, ahol a végtelenségesnél is távolabbi távolságok miatt az élet már a keletkezése előtt teljesen kihalt. Ezért hát, akik ott nem élnek, teljesen sivár a haláluk. Minden egyes dögnek naponta kell átjárniuk otthon a másikukat, hogy valahogy megottmaradozzanak holtan. Ugyanishogy egyikük sem akarna megszületni, mert az nem túlságosan rossz dolog. És azt ők, akik ott nem élnek, de más sem, úgy tartják, mint a tűzbe a vasat. Vagyisháthogy akik ott él meg nek is, az mindig csak fürödözik a jó meleg lángban. És amikor már nem bírja tovább az egy-ketteddel való ostobaságokat, akkor ott abban a pillanatban azt mondja, hogy: HE! De vigyáznia kell, mert ha valaki túl hangosan mondja ki ezt, akkor leghamarabb sohasenem hal meg utánna sosem. Viszont egyszercsak megszületve találja magát, amint ott lóg a fán. Azután szokott jönni akkor az, aminek senki se tuggya, hogy ki. És akkor az, akiről senkise tuggya, hogy ki, elkiabáltassa magát, hogyaszongya: Jajj!! No és akkor ezutánna is még vagy sokáig nem mond semmit, csak elszalad máshova, de ott még mindenki se találja meg, nemhogy más. Ezután megjelenik az, aki vagyunk, de akkor mi azt mondjuk, hogy HÖRRRRR!!!! és akkor az, aki jöttünk, hogy vagyunk, ahol mindenki sem. Nomármost ekkor az, aki szalad, megholtan esik át a túlvilági életbe. Mi akkor, aki ott lóg a fán, meg rajta, elindulunk a fát megállítani, hogy nőjön, nehogymár ne érjen le a kezünk a fa csúcsához. Amint pár száz év múlva a fa teljesen elrohad, akkor mi utánna levesszük a kötelet a nyakunkból, és fogjuk magunkat szalad. Ha már utánna teljesen kifulladt az aki mi vagyunk fut, még kell, hogy szaladjunk megállni tovább még nélküle. Na most akkor ha már meg vagyunk állva nem, fel kell hogy bukni neked is, mint te. Akkor utána és még soká lehet hogy nem kell csinálni semmit, csak futni tovább. Addig kell ezt véghezvinni, míg el nem érjük a Véget. Ha már elértük a véget, akkor abba lehet hogy tudjuk hagyni, mert visszakerülünk oda, ahol a tűz jó melegen nyaldossa a testünket, ami nem jó, és ezért mi nagyon örülünk. Tehát ha valaki arra szánná rá magát, hogy unja a tüzet, akkor az ne mondja sose, hogy HE!, de mást igen.

Előző oldal Jimmy Cartwright