A töltelékemberek védőbeszéde

Neoprimitív / Írások (512 katt) Petya
  2017.01.11.

- Tisztelt Bíróság! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy felhívjam a figyelmet olyan emberek méltatlan körülményeire, akik elszenvedői a mozgókép-technológia kirekesztő magatartásának. Ügyfeleim rendre azzal a problémával fordulnak hozzám, nem kapják meg a szerintük megérdemelt figyelmet. Hiába az emberfeletti igyekezet, a példamutató magatartás és szorgalom, rendre alulmaradnak a képernyőn való megjelenés százalékos kimutatásaiban. Itt áll előttem a meg nem nevezett paragrafus meg nem nevezett bekezdése, mely szerint öt perc hírnév mindenkinek jár. Ezzel szemben mi valósul meg? Az, kérem tisztelettel, hogy még az egy, de van, hogy a fél perc sincs biztosítva. Jogosnak érzem ennek fényében, hogy szót emeljek egy ilyen mértékű jogtiprással szemben. Szólítanám első ügyfelem, aki azért vállalta, hogy személyesen mondja el történetét, mert ezzel akar példát mutatni kollégáinak, sorstársainak.

- Jó napot kívánok! Cs. Béla vagyok. A történetem egyszerű és nem kívánom húzni a T. Bíróság életidejét hosszas ecseteléssel. Az történt egészen konkrétan, hogy szerepeltem egy filmben. A főszereplő mögött mentem el, amikor is kioldódott a cipőfűzőm. Annyi instrukciót kaptam csupán, hogy viselkedjünk életszerűen, semmi mesterkéltség. Hát én természetesnek tartom, hogy a kioldódott cipőfűzőt beköti az ember. Ezért letérdeltem. Pont akkor, amikor elment mellettem a kamera a főszereplővel együtt. Mire felálltam már továbbhaladtak. Sőt, a jelenetnek is vége volt. A rendező azt kiabálta: CUT! Ezért többször nem vették fel a jelenetet. Lemaradtam a nagy esélyemről! És miért? Azért, mert természetesen viselkedtem. Pont úgy, ahogy kérték! Igazságtalan, hogyha tartom magam a megbeszélt viselkedéshez, akkor pórul járok! Igazságot követelek! Legalább öt percet! Vagy felet!

- Köszönöm Béla, hogy volt bátorsága elmondani nekünk. Igazán köszönöm! Tisztelt Bíró úr, láthatja, nem a levegőbe beszélek. Sajnálatos az ilyen eset, és azt kell mondanom, nem egyedülálló. Álljon itt mellettem egy másik ügyfelem is, aki szintén elszenvedője a popcorn-ámokfutásnak.

- Jó napot! F. Ádám vagyok. Szintén röviden szeretném elmondani a panaszom. Nos. Izé. Középkori horgászfilmet forgattunk. Valami trónoló harcsát. Mégis izé, lövöldöztek benne íjjal. Ki látott már íjjal halat fogni? Natehát, izé. Ott állok és várom, hogy induljon a felvétel. Annyit mondtak, álljak ott, és amikor jön a jelenet főszereplője, akkor essek össze. Kérdem én, mitől? Erre azt mondták, csak úgy magamtól. Majd utómunkával raknak egy nyilat a nyakamba. Nyilat az én nyakamba?! Inkább horgászbotot kértem volna, ha lehet. De nem lehetett. Ezért összecsuklottam, amikor elhangzott az utasítás. A jelenet meg zajlott körülöttem. Nem értettem belőle egy szót sem, megmondom az őszintét. De ami jár, az jár! Horgászbot és másfél óra pecázás! Majd én kifogom nekik azt a harcsát, ha ennyire képtelenek rá. Köszönöm, hogy meghallgattak.

- Hallhatta, T. Bíró úr, hogy a helyzet annál is súlyosabb, mint ahogy az imént felvázoltam. Már-már tarthatatlan állapotok jellemzik a modern filmgyártást. Ennyire méltatlanul talán még sosem bántak töltelékemb… akarom mondani statisztákkal. Hiszen emberek ők is. Végső soron legalábbis… Elnézést, elkanyarodtam az eredeti tárgytól. Álljon inkább mellettem a harmadik és egyben utolsó felszólaló. Ő tesz végképp pontot az I-re ez ügyben.

- Tiszteletem! A. Sándor vagyok. Eredeti szakmám szerint hideg-, melegburkoló. Akik csak hírből ismerik ezt a szakmát, azt gondolhatják, annyiból áll, hogy a gyrost hazafele menet hol hidegen, hol pedig melegen burkolom be. És nem is állnak messze az igazságtól, tekintettel arra, hogy sosem tudtam elhelyezkedni. Maradt tehát ez a lehetőség. Az öt perc hírnév. Egy esély. És azt hittem, megadatik! Ott álltam többedmagammal a kamerák kereszttüzében, az áttörés kapujában. A rendező, láttam, zabálta a gyrost. Épp a tzatzikis állát törölgette, amikor rájött a szapora. Elszaladt a legközelebbi mobil WC felé. A munkatársai pedig csak pislogtak, mint hal a szatyorban. Aznap már nem látta senki. A forgatást lefújták. Többször nem hívtak. Úgy éreztem magam, mint egy darabka WC-papír, amit letépnek, használnak, utána összegyűrnek és elhajítanak. Szar érzés volt.

- Nos, T. Bíróság, ezek után Önöknek is be kell látnia ez tűrhetetlen. Tűrhetetlen! Bizton állíthatom, meg fogom tenni a megfelelő jogi lépéseket ügyfeleim kártalanításának érdekében. Becsületük, jogaik és patyolat tiszta, fehér ingeik piszkos foltoktól éktelenkednek. Ki kell mosni! A felelősöknek pedig be! Nincs több mondanivalóm!

- Köszönöm! Jól játszotta az ügyvéd szerepét, majd értesítjük!
- Ugye benne leszek a filmben? Minden vágyam ez a szerep!
- Még semmi sem biztos. Ha máshogy nem, majd a háttérben találunk Önnek valami alkalmi feladatot.
- Az nagyon jó lenne. Mindent megtennék öt perc hírnévért! Már alig várom!

Előző oldal Petya
Vélemények a műről (eddig 1 db)