Feledés

Szépirodalom / Versek (818 katt) Maggoth
  2011.01.13.

Elmegyek egy helyre, ahol nem kereshetsz,
Nem találsz rám soha, többé nem nevethetsz,
Se rajtam, se máson; kit az arcod rabul ejtett.
Elmegyek majd oda, ahol mindent elfelejtek.
Nem ér többé utol, átkos boldogságod,
Nem zavarhatsz akkor, mikor jónak látod.
Eltörlöm emléked, nem tudsz megkeresni,
Létezésed nyomát, el fogom temetni.
Önmagammal együtt, hogyha ez a módja,
Halál, jó barátom; biztosan megoldja.
Nem átkozlak gyáván, nem mondom szemedbe,
Nélküled létemnek, nincsen sok értelme.
Önző vagyok, tudom; nem lehet tagadni,
Nálam marad mindaz, mit át akartam adni.
Megfeketült szívem, itt dobog mellettem,
Sötét viharfelhők, vonulnak felettem.
Elhagyom e földet, vagy az hagyott el engem,
Könyvedet becsukom, mert nem hagytad felednem,
Én is ember vagyok, és nekem is van lelkem.

Előző oldal Maggoth
Vélemények a műről (eddig 6 db)