Pad

Szépirodalom / Megtörve (404 katt) macika
  2016.08.21.

Hányszor sétáltunk itt kéz a kézben,
boldogan éltünk, szerelemben…
Elszólított az úr, most egyedül vagyok,
az erdei sétányon is egyedül járok.

Megállok a padnál, már benőtte a moha,
itt áll egyedül, ő is mostoha.
Némán áll, szótlanul,
nézek rá… hangtalanul…

Leülök, simogatom a helyed,
a falevelek a levegőben lebegnek.
Lassan beköszönt a zord hideg,
ősz van, hullnak a levelek.

Nyirkos, párás a levegő, elterül a ködfelhő,
rátelepszik a völgyre,
a szakadékból nem látszik semmi se,
nem látszik más, csak az út pereme.

Elindulok, halkan lépkedek,
az eget nézem, minden szürke lett!
A táj most hideg, kietlen,
akárcsak a szívem, s a lelkem…

Előző oldal macika