Kígyóvonal XXXIV.

Szépirodalom / Novellák (474 katt) kisjankó
  2016.07.28.

Ezzel egy időre megoldódtak a család gondjai. Lánya ösztöndíjat kapott, anyagi gondjai nem voltak. Ez óriási segítség volt nekik, mert otthonról nem tudták segíteni. Be tudta végezni tanulmányait. Okleveles közgazdaként munkába állhatott. Nem a szakmájában kezdte. Tanára lett egy közgazdasági szakiskolának, és közgazdasági ismereteket tanított tizenöt évig. Aztán beteg lett, és ma is azzal küszködik. A gyógyulás nem akarta meglátogatni. Egyetlen fia, Gergő sikerrel felvételizett az egyetemre, és hallgatója lett a Szegedi Tudományegyetemnek kutatófizikán. Halk szavú, kevés beszédű, zárkózott fiatalember. Kálmán próbálta bevonni a beszélgetéseikbe, de az unoka nem hagyta meggyőzni magát. Hallgatott, és csak a maga belső világával volt elfoglalva. A nagyszülők úgyis szerették. Nagyanyjának volt türelme, hogy kicsalogasson pár mondatot belőle. Együtt beszélték meg, melyek a legfrissebb eseményei az utóbbi napnak-napoknak. Kálmán meg csak a beteg lányára gondolt. Bízott benne, hogy az ő tehetségével még sokáig dolgozhat és alkothat.

Borika egy évnyi késéssel követte nővérét az egyetemre. Szorgalma lassan érlelődött, de mire érettségizett, komoly, törekvő, érett személyiség lett belőle. Matematikára jelentkezett, de a felvételije nem sikerült. S bár Kálmán minden erejével ellenezte, eldöntötte, hogy a brassói egyetem erdőmérnöki karára felvételizik. Mikor arra készült, mutatta meg, hogy micsoda akaraterőt tartalékolt magának. Remek eredménnyel került be az egyetemre. Látóköre kitágult. A biológia mellett még sok más is érdekelte. Elsősorban szakmai ismereteit, tudását gyarapította. Magyarországon végzett kétéves továbbképzőt. Aztán az álmai őt is elszólították otthonából. Megérezte azt az új levegőt, amely az anyaországban másképpen lengedezett, mint otthon. További tervei arra késztették, hogy letelepedjék az óhazában. Finom lelkű, nagyszívű teremtés lett belőle. Nővére és a szülei mindig számíthattak rá.

Az erekfői lakásukra rátelepedett a magány. Senki nem nyitott rájuk ajtót. Kálmán életének legborúsabb éveit élte. A telefon váratlanul csörgött. Rózsa vette fel a kagylót. Sára hangjára ismert, amely vibrált az örömtől.

- Gyerekek, itthon vagyunk. Pétert megint megajándékozták az élettel. Annyira javult az állapota, hogy a munkáját tovább folytathatja, de semmit nem szabad eltúloznia.
Péter vette át a kagylót.
- Itthon vagyok, Kálmán. És nyugodt. Azt tartom, hogy az ember az én helyzetemben örüljön minden napnak. Mindenik a sors ajándéka. Én most elfogadható állapotban vagyok, mértékkel dolgozhatom is. Hátha visszafogadnak még tanárpótléknak! Téged meg sajnállak! Úgy hallom, hogy az egészséged napról napra romlik.
– Igen, Péter. Életemnek legborúsabb szakaszába értem. Nem élek, nem dolgozom. Nem létezik körülöttem senki, csak magammal vagyok elfoglalva, s olyasmit érzek, hogy magam számára sem létezem. Fájdalmat nem érzek, de valamitől – nem tudom, mitől – félek, és a sírás fojtogat. Hétfőn ismét be kell mennem a pszichiátriára. Ott a körülmények olyanok, hogy az állatok is rosszul éreznék magukat.

Mikor Kálmánt kiengedték a kórházból, valamivel jobban érezte magát. De levertsége, gyenge remegése, képzelgései tovább is beárnyékolták napjait. A kórházi kezelés után a friss, tiszta, hegyi levegőre kívánkozott. Már az üdülőtelepek orvosai is jól ismerték. Kezelést azokon a helyeken is kapott. Bár népes tömeg tolongott, sétált körülötte, ő mégis a magánytól szenvedett. Ha a közérzete nem is volt mindig tökéletes, annyira mindig vállalkozott, hogy lemenjen egy-egy sétára. Ilyen körülmények között, Rózsa tökéletes segítőtársa és gondozója volt. Önfeláldozóan mindent vállalt annak ellenére, hogy Kálmántól semmit nem kapott. Tartotta a szakorvosokkal a kapcsolatot. Volt közöttük egy, aki tudta, mit kell tennie, hogy Kálmán állapota javuljon. Rózsa megkérdezte tőle, mi lesz a férje sorsa? Az orvos válasza ennyi volt.

- Tíz év múlva meglátjuk. Vagy saját erejéből felgyógyul betegségéből, vagy lassan elhervad, mint a virág.

A gyógyszereket változtatta, kereste ő is azokat, melyekről tudta, hogy eredményesebb a hatásuk. Rózsáé volt a gond, hogy beszerezze azokat. Csak külföldön kapható orvosságokat is megszerezte. Nyári időszakokban meg elvitte egy kis hegyi levegőre, kezelésre a legjobb hírű gyógyfürdőkre.

Egészen rossz állapotban volt azon a nyáron. Tusnádot választotta akkor pihenésre, gyógyulásra. Szegényes pénztárcával úgy indultak el, hogy ott a helyszínen bérelnek magánlakást, s kifőzdékben kosztoznak, hátha úgy olcsóbban megússzák a nyári üdülést.

Előző oldal kisjankó