Kígyóvonal XXXI.

Szépirodalom / Novellák (444 katt) kisjankó
  2016.07.22.

Tovább erősödött a politikai nevelés. A tanároknak havonként részt kellett venniük egy politikai körnek nevezett tevékenységen, s be kellett számolniuk arról, hogy mennyire ismerik a párt egyre magasabbra törekvő politikáját. Kálmán soha nem tolakodott a hozzászólásaival, pedig az kötelező volt, s az év vége felé a kört vezető kolléganője kezébe adta a brosúrát, megjelölve, hogy mettől meddig olvassa fel. És akkor Kálmán is megszólalt.

– Nem vagyok én analfabéta! Ha olvasni tudok, akkor arra is képes vagyok, hogy elmondjam a saját véleményemet a napirenden lévő kérdésekről.

S a hozzászólás elmaradt.

A szomszédokkal megértették egymást. Különösen Rózsa ápolt igen jó viszonyt velük. Gyakran beszélgettek, megtárgyalták a lakással kapcsolatos dolgokat, várták Rózsától a konyhai recepteket, tanácsokat, ajánlatokat. Olyan közvetlenek lettek egymáshoz, hogy a közelebbi szomszéd egyszer megkérdezte.

- Miért követik a hatalmi szervek a ti életeteket? Gyakran megfordulnak nálunk, és mindig az érdekli őket, hogy kik a barátaitok, hová jártok, kik járnak hozzátok, kikkel tartjátok a kapcsolatot?

Arról azonban nem mondott semmit, hogy ők mit válaszoltak.

Rózsa is, Kálmán is nyugodt maradt, mert soha senki nem fordult meg náluk, még a rokonaik sem, annyira elzártan, magányosan éltek. A IV. emeleten lakó szomszéddal, pontosabban a háziasszonnyal, Rózsa egészen bensőséges viszonyt ápolt. Előbb a tanügyi osztály jogtanácsosa volt, majd törvényszéki bíróként dolgozott, és feltételek nélkül segített jogi nehézségeik megoldásában, Rózsa meg konyhaművészetének legremekebb alkotásával, dobostortával ajándékozta meg. Olyan kiválóan készítette azt a sütit, hogy mások is fordultak hozzá megrendeléssel, mert úgy számította, hogy az egy kis mellékjövedelem.

Nehezen éltek. Súlyos gondokkal, mert Kálmán depressziós szakadéka egyre mélyült, mind rosszabbul érezte magát, s a megközelíthető pszichiátriai osztályokat és szanatóriumokat eredménytelenül járták be. A szakorvosok előzékenyek voltak vele. Kipróbálták a leghatékonyabb gyógyszereket, de a siker elmaradt. Mikor arra került a sor, hogy mégis csak be kell vonulnia a kórházba, még jobban el volt keseredve, mert a nyomortanyák is komfortosabbak voltak, mint azok az osztályok. Emberségesebb, elviselhetőbb állapotot Debrecenben talált, s úgy érezte, mintha a kezelés is eredményesebb volna. Rózsa ott is minden hétvégén meglátogatta. Olykor még stopposként is sikerült közlekedési eszközhöz jutnia. S Kálmán akkor is haragudott rá, ha kicsit több ideig elmaradt, mint ahogy megegyeztek.. Talán az ő élete volt nehezebb, mint a Kálmáné.

Néha voltak jobb periódusai. Olyankor örömmel ment iskolába, mert úgy érezte, hogy a tanulói hiányoznak neki, vérében a gyermekek szeretetével született. Nyitott szemmel járt az iskola folyosóin. Sok idegen ember megfordult ott. Egy szép, barna hölgyet többször látott betérni az iskolába, s mindig az igazgatói irodába kopogott be. Megtudta aztán, hogy az államhatalmi szervek képviselője. Információkat, adatokat gyűjt a haza, a nemzet ellenségeiről. Egyik ilyen látogatásakor négyszemközti. A tárgyaláson barátságosan, jóindulattal közeledett Kálmánhoz. Bemutatkozását azzal fejezte be:

- Úgy hallom, Egress úr, hogy sokat betegeskedik, hogy súlyos depressziós tünetei vannak. Nálunk alapos kezelésre van alkalom. El tudnám intézni, hogy a bukaresti katonakórházban kezeljék.

Kálmán hallgatott egy darabig. Látszott rajta, hogy elmélyülten gondolkozik. Aztán igen tömören csak annyit mondott.

- Nem szeretném megismerni azt a kórházat.

Azután is találkoztak még, beszélgettek is, de sem betegségről, sem iskolai ügyekről nem esett szó. Haza- és nemzetellenes ügyekre még csak nem is utalt.

Kálmán jobban érezte magát, s elhatározták, hogy útlevelet kérnek Magyarországra. Nagyobbik bátyja élt ott, már a negyvenes évek elejétől. A világháború befejezése után rövid időre hazalátogatott, de aztán eldöntötte, hogy mégis visszatér az anyaországba. Családot alapított, s a hagyományokat meg nem cáfolva öt gyermeket neveltek fel. Egyszer Kálmánt is felkereste Sarmadombon. Ludovika néni nagyon kedves volt, finom ételeket főzött, Szász bácsi kishegyi vörösborral köszöntötte, úgyhogy Kálmán vendégfogadása nem maradt szégyenben. De Kálmánnak jól meg kellett azt fizetnie. Szóval eszébe jutott, hogy a nyári vakáció ideje alatt menjenek el a bátyjához. Mind a négyüknek kérvényezték az útlevelet. Várakoztak türelmesen, sokáig, már a vakáció is a vége felé járt, de a válasz nem akart megérkezni. Rövidesen mégis értesítették őket, s abban az állt, hogy négyük közül csak nagyobbik lánya kaphat útlevelet. A döntés megrázta. Kihallgatást kért, megfellebbezte a döntést. Bejutottak a legnagyobb főnökhöz, s nem hosszú magyarázkodás után Kálmán megkérdezte:

- Mit vétettünk, mi a bűnünk, hogy nem hagyhatjuk el az országot? Én úgy ismerem magam, hogy becsületes, hűséges állampolgára vagyok ennek az országnak.

A főnök erre nem mondott semmit. Vette a telefonkagylót, beleszólt valamit. Ők nem hallották, hogy mit, de pillanatok alatt megjelent az útlevélosztály főnöke, hóna alatt egy irattartóval. Az asztalra tette, kinyitotta, és az ujjával követte a sorokat, melyek Kálmán bűneit rögzítették. Végig tekintésük után azonnal megszületett a döntés.

– Elvtárs, maga nem kap útlevelet. Olyasmivel foglalkozik, ami sérti az ország, a nemzet érdekeit. Gondolja meg jobban, hogy mit csinál, s aztán még változhat a helyzet. Akkor elmehet a többi demokratikus államba, s akkor megláthatja, hogy mennyivel jobban állunk, mint azok a testvérállamok.

Befejezésül elárulta Kálmánnak, hogy mi a bűne.

– Maga be akarja bizonyítani, hogy a magyar kultúra mennyivel magasabb rendű, mint a román.
– Én ilyen tudománytalan állításokra nem vállalkozom – fogalmazott röviden Kálmán, és folytatta. - Az én nyakamba odavarrhatnak olyan vádakat, hogy csillagos irredenta vagyok, veszélyes az államra nézve. De mit vétett nyolcadikos lányom, akit szintén elutasítottak?

Erre kissé ironikus választ kapott.

- Milyen szülő maga? Annyit sem tud gyermekéről, hogy mivel foglalkozik, mivel tölti az idejét? Nem tudja, hogy Miska bácsival levelezik? Látja, azt is tőlünk tudhatta meg.

Előző oldal kisjankó