Havazás trilógia 2/3

Szépirodalom / Novellák (1509 katt) Zspider
  2010.12.20.

Szürkület

Az üzleti negyed. Bár kívülről ez a legtisztább része a városnak, de ez egy igazi pöcegödör. A fejesek a biztonságiakat és a rendőröket személyes hadseregként használják. Itt nincsenek látványos háborúk, ha elbuksz, sose fogja senki sem látni itt, de mindenki tudni fogja. Egy rohadt pöcegödör.
Hát akkor itt is vagyok. Éjfél hírek. A kiadó ajtaja mindig nyitva van, ha jó tömeggel megyek be, akkor észre sem vesznek. Hova is megyek? Hetedik emelet, azt hiszem. Igen, ott is vagyunk. Az emberek összevissza rohangálnak, és mindig csörög legalább két telefon, az irodákat falapok választják el, ami felett bárki át tud lesni. Igazi állatkert.

- Jack Thomas - mondom ki a nevét, és a a fickó rémülten ugrik egyet a görgős székéből. Ebben a városban az újságírás kockázatos dolog. Ha rosszul hazudsz vagy rossz emberről, akkor másnap a fejed egy főszerkesztő kosarában lesz. Jack jó. Sőt, nagyon jó. Sokakról tud sok mindent, bebiztosította már magát és minden cikke annak árt, aki nem az ő oldalán áll. Ügyes fiú. Más szemszögből egy számító, átkozott geciláda, de ezt most elnézzük neki, mert tartozik nekem. Végül is ki mástól tudna információkat kérni, mint egy nyomozótól.
- Te? Hogy bassz....
- Cshhh - rakom a kezem a szájára. - Jack, tartozol nekem, és tudni akarom, mit tudsz az ügyemről, persze ha nem akarod, hogy a zsaruknak én meséljek a tieidről. -Imádom, amikor egy beszélni nem tudó ember szúrós és tehetetlen szemei rád pillantanak, olyan önbizalom-növelő. - Nos?
- Nem tudok semmit sem... tényleg. Adj időt, ha rájövök valamire, akkor a megfelelő helyen válaszolok.

Biccentek, és felkapom az asztaláról a szürke újságíróknál oly gyakori kis kalapot, majd a fejemre veszem. Elmegyek, mert ezzel nem jutottam előre. Jack nem volt jó ötlet, de van egy másik tervem.

A vörös-lámpás negyed, ez egy jó hely, kár, hogy ritkán járok ide, és akkor sem azért, amiért mások. A prostik nem fognak nekem segíteni. Jól tudják, hogy ha a végére is jutnék az ügynek, nem mondhatnám el nekik, csak megfenyegetném az engem bemocskolót, hogy leszedje rólam a rendőröket és a végén ők járnának rosszul, mert a fejesek a háttérben rajtuk torolnák meg az egészet.
A nő kezén volt egy lótusz. Azt kell keresnem. A tinikor után sok prosti teszi magára a háza jelét, hogy ezzel is jelezze az összefogást, de persze sok más hasznos adottsága van ennek a tetoválásnak is. Igen, és már itt is van a Kék lótusz egyik "panziója", mert hát a bordélyokat pár éve egy hadjárat során a polgármester beszüntette ugye, szóval ez egy panzió, csak kurvák vannak benne és kurvaszaga van.
Bent minden vörösre van festve, és a bútorokon szőrmeszerű borítások vannak. Kellemes külsejű lányok ülnek és beszélgetnek, megjelenésemre unott rutinnal erőltetnek arcukra érdeklődést és kéjes tekintett. Egy idősebb nő lép elém. Megkérdi, milyen lányt szeretnék. Hmmm... az áldozatok úgy húsz alatti tinédzserek voltak, elégé éretlen alkatok. Magamnak is hasonló lányt kérek, és próbálok némi érdeklődést mutatni nehogy azt higgyék, hogy én vagyok a gyilkos. Bár ő az utcai lótuszokat vadászta.
A szoba csendes, de ennek a színe kék és a bútorok fehérek és kicsit használtak. Az ágyra ülök, és nem bírok ellen állni a vágynak, hogy ne heveredjek el rajta egy kicsit. A tegnapi sikátor búvóhelyem után az az olcsó fehérítőtől bűzlő paplannal takar kemény, rugós ágy maga a mennyország.
Nyikorgás. Ösztönösen ugrom fel és a kabátom alá nyúlok, de aztán inkább látványosan megvakarom az oldalamat. A kislány jött meg. Jobb, ha nem tudja, hogy kicsit ideges vagyok mostanság, hogy a lakásomba rendőrök járnak.
- Ja, te vagy az.
Szótlan. Az egész lány apró és vézna. Lábain egy papucs és egy fekete macskanadrágszerűség van, felsőjét valami szatén szövet próbálja eltakarni, de erősen trikó szinten. Bőrén barna hennafestések vannak, amik egyiptomi jeleket akarnak mutatni. A szemei kékek, de olyan fémszerűen kékek és a haja rövidre van nyírva, barna, de látszik, hogy régen fekete is volt.
Fél, sőt inkább retteg, szóval tud valamit vagy még rosszabb: új a szakmában. Nem tudom, mennyi lehet, talán tizenhárom? Tizennégy? Nem izgató, csak szánni való, és egy kicsit féltendő. Egy kis kerek asztalhoz lép, és kivesz a füléből két kis bizsut, ahogy érinti őket, úgy fest, sokat érnek neki. Sóhajt, majd felém fordul.

- Mit kíván tőlem uram? Rossz kislányt? Kézzel? Szájjal? Van egy óránk, de utána...
- Nem jártál te az utcákon is? - szakítom félbe, miközben sétál hozzám.
- De... de igen, egy ideig. - a hangja akadozik.
- És ismerted az áldozatokat? - már leesett neki, ki lehettek én, és egy pillanatra megtorpan, majd megragadom a csuklóját. - Mi a neved?
- Katie - mondja riadtan.
- Ismerted őket?
- Igen - süti le a szemét.
- Mit tudsz róluk elmondani?
- Jó... jó emberek voltak. Jó barátok - az arcán könnycseppek gurulnak végig - Én... én lettem volna az áldozata. Csak beteg voltam, és csúnyán köhögtem, ezért Irene szállt be a kocsiba.
- Mit tudsz róla elmondani? - kérdem, és elengedem a csuklóját, mire ő mellém ül az ágyon.
- Nem láttam őt - mostanra ügy bőg, hogy a szájából nyál folyik, és nem is bír körbenézni. - De a kocsija egy piros eléggé luxusjármű volt, ami belül fura szagú volt.
- Milyen?
- Nem tudom, de ismerős volt csak nem tudom honnan.
- Volt még valami?
- Sziszegett.
- Micsoda?
- Pisze volt vagy mi a fene... Istenem! Ha akkor nem köhögök úgy...

Kész. Eltört a mécses. Nem foglalkozik a külvilággal. Felkapom a kalapom, és elindulok kifelé a kabátom gallérját feltűrve, hogy takarjam magamat egy kicsit, és otthagyom a bőgő lányt. Mindig meglep, hogy hány módon lehet megerőszakolni egy embert....

Ennem kellett valamit. Ezért tértem be ebbe a Bugeresbe. Pár hambuger majd rendbe rakja a fejemet. Miközben eszek, elkezdek számolni. A krumplikkal csinálok listát. Luxusautó, "furcsa, ismerős hang" és fiatal lányok. A prostik egyszerű célpontok, valakinek fontos, hogy ne derüljön ki, de akinek akkora hatalma van, az nem is játszik már ilyen kockázatosan, hogy egy magamfajta is véletlenül nyomozásba egyáltalán tudjon utána nyomozni. Akkor egy igazi klisével állunk szemben. Nagy hatalmú apuci beteg kicsi fia. Akkor jöhet a klisés befejezés, hogy a főhős túlélje.

Előző oldal Zspider