Rácsodálkozás

Szépirodalom / Versek (629 katt) Alkony
  2016.05.06.

Rácsodálkozás
Lelkemben a csend képlete,
de mindennap nyitok ajtót.
Ez itt a világ közepe.
Folyton nyíló, változók.

Fényben árnyék, oltják egymást,
mint sokat tévesztett adat.
Itt-ott felhő-kép szakadást
okoz élettapasztalat.

Magoncból fák. Óbesterek.
Törpék közt büszke óriások,
mint tanoncból lett mesterek.
Évül lombhullató zálog.

Még nyíló csodákat kínál
az élettölgy vigasz ága,
s mintha súgná: kell, hogy bízzál,
de megszúr bársonyvirága.

Előző oldal Alkony