A csimpánz, a vadász, és a róka

Szépirodalom / Versek (441 katt) Norton
  2015.12.10.

Őt keresi Jóska, Sára, András és Kati,
Megszökött az állatkertből a Csimpánz Csabi.
A hideg szél percről percre erősebben fújt,
A szeleburdi kicsi majom az erdőbe bújt.

Utána ment egy ember, hogy ketrecbe rakja,
Vilmos vadász remélte, hogy gyorsan elkapja.
A szemfüles, ravasz vadász biztosra veszi,
Hogy Csabit az állatkertbe majd visszaviszi.

És kinek a jó szimata sosem volt hamis,
Vele volt a hű barátja, Néró kutya is.
A kutya elől szegény csimpánz hiába szökött,
Ezért Csabi elbújt egy fa lombjai között.

Hiába is nyújtózkodott, nem érte el karja,
Vilmos vadász szomorúan a fejét vakarta.
- Felesleges erőlködnöm, nem lesz ez így jó,
Szerencsére van nálam pár finom mogyoró.

Ám hasztalan nyújtotta a mogyorót felé,
A kis majom nem indult a fáról lefelé.
- Jól van, Csabi, elmegyünk, és akkor elveszed,
A mogyorót a faodvában itt hagyom neked.

Úgy nézett ki, Vilmos bácsi tudja, mit akar,
Mert a vizsla kutyájával el is ment hamar.
A kis majom számára a helyzet ragyogó,
Tudta, hogy a faodúban ott a mogyoró.

Várt egy kicsit, majd lejött a magas fáról ő,
Úgy érezte, számára most eljött az idő.
Belenyúlt az odúba, hogy fogjon csemegét,
De nem tudta visszahúzni a kicsi kezét.

Az ember egy ilyen cselnek mindig megörül,
Előugrott Vilmos vadász a bokor mögül.
Előle a magas falomb hiába is rejt,
- Megvagy, Csabi! - kiáltotta. - Vár az állatkert.

***

De míg Vilmos kutyájával majmot keresett,
Addig bizony Róka Rezső tyúkokra lesett.
Sehol az eb, milyen csendes az erdei ház,
Rezső tudta, nincs most otthon a Vilmos vadász.

A ravaszdi átmászott egy ócska farácson,
Az udvaron egy kövér tyúk ült a faágon.
Öreg róka bús fejében fő az agyvelő,
- Hogy csaljam le? - tűnődött el az éhes Rezső.

S mint aki a jó dolgának nagyon megörül,
Körbe-körbe futni kezdett a meggyfa körül.
A tyúk nézte - Mi lett vele, megbolondult tán?
- Körkörösen szaladgál és gyors, mint a villám.

A szárnyas a meggyfaágon kényelmesen ült,
De addig nézte Róka Rezsőt, hogy beleszédült.
Addig szaladgált a róka karikába, körbe,
Míg a kövér házi csirke lepottyant a földre.

Fájhatott a nagy madárnak a szegény feje,
A róka gyorsan elkapta, és elfutott vele.
Azóta az állatkertben arról szól a nóta…
Ravasz ember a vadász, de ravaszabb a róka.



Vége

Előző oldal Norton