LFZO (07/21) (2006-7)

A jövő útjai / Novellák (826 katt) Rohadék
  2010.11.19.

- Maga közönséges evolucionista - replikázott Eszter.
LFZO vállat vont, hátrasimította piros, szétálló haját, beült egy parkoló kocsiba, és kinyitotta a másik ajtót.
- A Magáé?
- Buta kérdések - motyogott az orra alatt LFZO -, állandóan csak ezek a buta kérdések és kijelentések. Francokat az enyém. Ja, és nem is vagyok EVOLU. Csak CIONISTA. Öööö... Vagy inkább zsidótipró? Mindig elfelejtem. Mindegy. Úgyis utálom mindegyik hülyét. Ezek azt hiszik, igazuk van, és igazuk tudatában bármit megtehetnek, megölhetnek, néha rosszabbak, mint azok a csökevény amerikaiak. Minek mutattam meg az európaiaknak ilyen hamar...? Még most is túl hamar lenne. Vagy bármikor, úgy tűnik. Na, üljön már be! Elviszem Magát a Kör Közepére.
- Hová?? - kérdezte a lány kissé hezitálva.
- Nem ugat. Beül.
- Hallja, nem vagyok a kutyája!
- Igaza van. A kutya Magára nézve bók lenne. Na nyomás, fogy az IDŐD.
- Itt nem tudja elmondani végre, amit akar?

LFZO egy nagy turhát köpött a másik oldalra, ami ráfröccsent egy száguldó autó szélvédőjére. A sofőrje megijedt, és kicsit félrekapta a kormányt, ami elég volt ahhoz, hogy egy kamionnak ütközzön, felboruljon és kigyulladjon. A járókelők kiabálni kezdtek.

- Úristen, ezt Maga... Maga csinálta.
- Csak köszöntem. Most már nem veri véresre többet a feleségét és a két lányát.

Az autóból nagy nehezen kikászálódott egy úr. Az emberek felsegítették.

- A fenébe. Mégis. Szelaví - húzta a száját kényesen a piros hajú. - Na, jön, vagy behajtogassam a csomagtartóba?
- Maga tréfál.

Előző oldal Rohadék