Fáradt vagyok

Szépirodalom / Versek (527 katt) macika
  2015.08.23.

Szeretem-e az életet?
Igen! Nem tévedek.
Fáradtan hajtom le a fejem,
Hisz már elkopott az életem.

A gyermekeim, mikor a nyakam átkarolták,
az életemet bearanyozták.
Szerettem volna kikürtölni a világnak,
Nálam boldogabb embert nem találnak.

Úgy érzem, nem éltem hiába,
látom, ha ránézek e csodás családra!
Mikor a szemükbe nézek,
rögtön tudom, miért élek…

Végig nézhettem,
ahogy felcseperednek.
Már gyönyörű, érett nők lettek,
és csodás unokákkal is megleptek.

Felnőttek már, ők is nagyok.
Igen, kicsit fáradt vagyok,
de mindent ugyanígy tennék,
nélkülük… elvesznék…

Az élet nehéz, bárhogy élem,
jó, hogy itt vannak nekem.
Nagy árat fizettem-e? Nem tudom.
De ha ők boldogok, az a legjobb napom.

Igen, kicsit fáradt vagyok,
gyorsan repülnek a napok,
de nagyon boldog vagyok,
s velük együtt kacaghatok.

Esténként elgondolkodom.
Az életnek én tartozom!
Mindent megkaptam, amit lehet,
Igen: szeretem az életet!

Előző oldal macika